A devianciák, közöttük a bűnözés egyenlőtlen társadalmi megoszlása, strukturális szerkezet szerinti jelentős eltérése nem kis mértékben Merton munkásságának köszönhetően hívta fel a figyelmet arra, hogy a deviáns viselkedések újratermelődési folyamata leginkább az egyes rétegek eltérő esélyének rendszerében érhető tetten. Ennek a gondolati modellnek a segítségével kriminológiai vizsgálatok sora bizonyította azt, hogy a társadalmi struktúra szociális, kulturális, és korosztályok közötti nagy törésvonalainak mentén alakulnak ki azok a feszültségek, amelyek leginkább elősegítik a deviancia társadalmi újratermelődését. Merton modellje alapján az amerikai kriminológiai iskolák sora – a dezorganizációs elméletek (ld. 5.2. fejezet), a szubkultúra-elméletek (ld. 5.4. fejezet), a baloldali realizmus (ld. 8.4. fejezet) – empirikusan bizonyította a strukturális különbségek és az eltérő kultúrák okozta különösen erős feszültségeket azokban a társadalmi rétegekben, amelyekben a társadalmi periferiális lét halmozottan fordult elő, azaz deprivációban (megfosztottságban), mélyszegénységben élők körében (abszolút depriváció). A modern civilizációban azonban nemcsak fizikai nélkülözés tartós állapotában keletkezik jelentős társadalmi feszültség, hanem azokban a rétegekben is, amelyek abszolút értelemben nem szegények, de nem jutnak hozzá olyan elegendő és alapvetően szükséges forrásokhoz, amelyek az adott társadalomban, az átlagos családok számára a szokásos életfeltételeket biztosítják. Ezt az állapotot Townsend angol szociálpolitikus relatív deprivációként határozta meg (Townsend 1979). A Mertont követő modern kriminológiai elméletek már nemcsak a mélyszegénység okozta társadalmi feszültségeket tartják a bűnözés és más deviáns viselkedések felhajtóerejének, hanem azt a tartós feszült állapotot is, amelyben a társadalmi csoportok és azok tagjai a kulturális szűrön keresztül, a társadalmi helyzetükhöz és az átlagoshoz képest korlátozottnak érzik a szociális szükségleteik kielégítési lehetőségeit, általában az életfeltételeiket. A modern demokráciákban ez a relatív megfosztottság okozta feszültség a devianciák, közöttük a bűnözés társadalmi reprodukciójában éppen olyan jelentős felhajtóerő lehet, mint a teljes jogú társadalmi tagság hiánya, a kirekesztettség, azaz az abszolút depriváció (vö. 8.5. és 16.6. fejezet).