A földhasználati jogok megszerzése tekintetében földéhség alakult ki, amelyet a támogatási jogok jövőbeni megszerzése is meghatározó mértékben motivál (Fftv. Általános indokolás 3. pont). Mivel közvetett, nem a tulajdonos általi használat valósul meg, dogmatikai nehézséget okoz, hogy a használatra irányuló jogviszonyok mind dologi, mind pedig kötelmi jogi jellemzőket tartalmazhatnak. Ugyanakkor a korábbi és a jelenleg hatályban lévő Polgári Törvénykönyv is tradicionális okokból a használati jogokat a tulajdonjog szabályai körében helyezte el [Ptk. Ötödik Könyv VII. Cím (A használati jogok) – földhasználat (XXIX. fejezet), haszonélvezet (XXX. fejezet), használat XXXII. fejezet)]. Indokolt taxációt létesíteni a földhasználat jogcímeire, amely szerint a föld használata csak haszonbérlet, felesbérlet, részesművelés, illetve szívességi földhasználat jogcímén engedhető át. Ezáltal a különféle földhasználati jogcímekben megbúvó, a törvényi szabályok kijátszására irányuló jogalkalmazói visszaélések visszaszoríthatóvá válnak (az Fftv. 38. §-ához fűzött indokolás). [A földhaszonbérlet, felesbérlet és részesművelés szabályozásáról lásd bővebben Bobvos Pál: A földhaszonbérlet, a felesbérlet és a részesművelés szabályozása. In: Tóth Károly (szerk.): In memoriam Nagy Károly egyetemi tanár. SZTE-ÁJK, 2002, 55–79. o.; Olajos István: A szerzés tárgya szerint speciális tulajdonszerzési szabályok. In: Csák Csilla (szerk.): Agrárjog – A magyar agrárjog fejlődése az EU keretei között. Novotni Alapítvány, Miskolc, 2010, 120–127. o.]