Főszabályként az árverésen az árverező személyesen vagy megbízott útján, illetve képviselővel vehet részt [Vht. 123. § (1) bekezdés]. A törvény miniszteri indokolása meghatározza az árverező fogalmát: aki az árverésen ténykedésével az árverési vételár kialakulásában részt vesz, és/vagy magatartásának eredményeként megszerzi az adós ingóságának vagy ingatlanának a tulajdonjogát. Ugyanakkor kizárási szabályokat is meg kell határozni, kik azok, akik nem vehetnek részt az árverésen, mert biztosítani kell, hogy az árverés tisztasága ne legyen megkérdőjelezhető, illetőleg a felek érdekét az árverés során mindenki szem előtt tartsa. A Vht. 123. § (2) bekezdése taxatíve sorolja fel az árverésből kizárt személyeket, ezt kiterjesztően értelmezni nem lehet. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében kifejtette, hogy önmagában az adós testvére nem zárható ki azért az árverésből, mert a törvény az adós hozzátartozóját nem sorolja fel. Az adós hozzátartozója abban az esetben nem árverezhet, ha a végrehajtás alá vont vagyontárgyat valójában az adós részére kívánja megszerezni. Ezt a tényt önmagában a hozzátartozói minőség nem támasztja alá. A „közvetett szerzés” megállapításához az árverés jogszerűtlenségét emiatt állító félnek hivatkoznia kell a közvetett szerzés tényére, és állítását igazolnia kell. Amennyiben a bíróság igazoltnak látja az adós közvetett szerzésének tényét, álláspontját indokolni köteles (EBH2010. 2143.).