1. Az ingresszív igékkel ellentétes jelentésű finitív igék jelentésvizsgálatával meglehetősen kevés nyelvész foglalkozott. Kutatásuk során két ellentétes nézet ütközött össze; az egyiket Jelena Zemszkaja, Alekszandr Iszacsenko és Alekszandr Bondarko képviseli, a másikat Mihail Seljakin és Natálija Avilova. Zemszkaja, Iszacsenko és Bondarko rezultatív jelentést tulajdonít a finitív igéknek. Zemszkaja a finitív igék termékeny voltára hívja fel a figyelmünket; véleménye szerint a finitív igék a cselekvés folyamatának teljes befejezettségét jelölik, amelyre az intenzitás jelentésárnyalata rakódik (Zemszkaja 1955: 14). Iszacsenko a rezultatív akcióminőségű igék egyik specifikus jelentésárnyalatának fogja fel a finitív jelentést (Iszacsenko 1960: 246). Bondarko következetesen kitartva korábbi nézete mellett (Bondarko–Bulanyin 1967: 18) ezt írja egy későbbi tanulmányában: „Результативность является общим элементом значений группировки так называемых специально-результативных способов действия, в которую входят, например, глаголы финитивного способа действия (отгреметь, отцвести/отцветать и т. п.)” (Bondarko 1975a: 64). Velük szemben Seljakin és Avilova a finitív igéket a temporatív-terminatív igék csoportjába sorolja azzal a megokolással, hogy az aterminatív alapigékből képzett finitív igék cselekvése csupán az időbeli határt érheti el; a cselekvés minőségi határát csak a rezultatív-terminatív igék képesek elérni (Seljakin 1971: 290; Avilova 1976: 286). Avilova vitába száll Zemszkajával és kijelenti, hogy a finitív igék – mivel szemantikájukból hiányzik a rezultatív jelentés – nem fejeznek ki intenzív cselekvést (Avilova 1976: 286).