A jellegzetes spártai kettős királyság ugyan nem példa nélküli a Mediterraneumban (gondoljunk csak a két karthágói suffesra vagy a két római consulra), mégsem tekinthető hétköznapinak, és kialakulásáról már az antik történetíróknak sem volt pontos információjuk. A modern történetírás számos elméletet dolgozott ki e jelenség megmagyarázására. Volt aki a betelepült dórok és helyben talált achaiok rendszerének összeolvadását látta benne, de ennek ellentmond az őslakosság kíméletlen leigázása (helóták és perioikosok). Mások a két „eredeti” dór phylé, a Hylleis és Dymanes vezetőit látják a spártai királyokban, míg a harmadik phylé, mint a neve is mutatja, másodlagos képződmény volt, hiszen több phyléből vonták össze (Pamphyloi = Mindegyik phyléből valók). Kérdés azonban, hogy az egész phylérendszer mennyire tekinthető ősinek, és vajon mi volt előbb, a királyság, vagy a phylérendszer? Minthogy a klasszikus kor görögsége a maga módján választ adott e kérdésekre, válaszait akkor is érdemes megismerni, ha az mesés, és számos pontján nyilvánvalóan nem felel meg a valóságnak. A legkorábbi forrásokhoz (Rhétra, Tyrtaios) vö. 5.4.3. fejezet. A Kr. e. 5. században Hérodotos tárgyalta a leghosszabban a spártai királyok eredetét, jogait és kötelességeit (6, 52; 56–58):