Az agora görögül piacteret jelentett, de számos polisban itt gyülekezett a népgyűlés is, ezért az agora gyakran a polisok legkorábban kiépített részei közé tartozott (pl. Dréros, 5.4.4.). Nem csoda, hogy az agora szóból képzett igék őrzik az agora e kettős arculatát. Agorazó azt jelenti, hogy piacra megy, vásárol, míg az agoreuó azt, hogy a gyűlésen, nyilvánosan beszél. Athénban a népgyűlés (ekklésia) az agorával szomszégos Pnyx domb oldalában ülésezett (vö. 5.4.4.), az Areiospagos tanácsa pedig az Akropolis és az agora között magasodó Areiospagos sziklájának agora felőli lábánál található épületben ülésezett (Wallace). Az agorán helyezkedett el a tanács (bulé) színházszerű épülete, a buleutérion, valamint a tholos, az a kör alakú épület, amelyben az ötszázak tanácsának mindenkori 50 ügyeletes prytanisa tartózkodott éjjel-nappal. Még étkezni is ott étkeztek, természetesen államköltségen. A tholos északi oldalán konyha maradványai kerültek elő, és számos „állami” emblémával (DE = démosion) ellátott edény (tányér és ivócsésze), amelyeket a prytanisok használtak. A buleutérion előtt állt az ún. „régi buleutérion”, amely állami levéltárként szolgált. Itt volt egyébként az anyaistennő szentélye is (Métróon), amelyben a használatból kivont hamis pénzeket helyezték el (vö. 2.2.3.). S. Miller véleménye szerint azonban a régi bouleutérion egy szabadon álló terület volt a Métróon és Apollón Patróos szentélye között, és az az épület, amelyet korábban régi buleutérionként azonosítottak, kezdettől fogva az anyaistennő szentélye volt (Miller 1995, 143). A Métróontól északra állt Apollón Patróos Kr. e. 4. századi szentélye, amelyben a polgárok nyilvántartására szolgáló anyakönyveket (polgárlistákat) őrizték. Az agora nemcsak a közigazgatás, hanem a bíráskodás központját is jelentette. A tér déli oldalán állt a héliaia, az esküdtbíróság épülete, sőt tőle mintegy 150 méterre az az állami tömlöc is, amelyben a halálra ítélt Sókratés utolsó napjait töltötte. A kis börtönépületből számos méregpohárka került elő, amelyekből az elítélteknek ki kellett inni a bürök kisajtolt, mérgező levét.