Az államszövetségeken kívül léteztek szövetségi államok (koinon) is, amelyek az államszövetségnél szorosabb és tartósabb együttműködésre rendezkedtek be, de a polisok még ezekben is megőrizték több-kevesebb önállóságukat. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert pl. a boiót szövetség vagy az arkadiai szövetség strukturálisan rendkívüli mértékben hasonlított az athéni állam szervezetére. A legtöbb boiótiai tagállam bizonyosan kisebb volt az attikai Marathónnál vagy Eleusisnál, azt mégis természetesnek tekintették, hogy pl. a boiótiai Tanagra önálló polis, amelynek saját pénzverése is volt, az attikai Marathón azonban csak az athéni állam egy démosa, amely nem is álmodhatott önálló pénzverésről. Bár Boiótia polgárainak száma nagyjából megegyezett Attikáéval, még területe (2500 km2 körül) is hasonló volt, sőt Thébai túlsúlya is megfigyelhető a többi polisszal szemben, e túlsúly azonban nem vezetett az összes polis bekebelezéséhez (mint ez pl. Plataiai, Skólos, Erythrai és Skaphai esetében történt). Talán mindez azzal magyarázható, hogy Boiótia népessége lassabban nőtt Attikáénál, és amire a népsűrűség elérte a kritikus szintet, az egyes boiótiai települések már polisszá szerveződtek, így nehezebb volt beolvasztani őket. A szövetségi államot alkotó polisok együttműködését Boiótiában az alábbi három – le nem írt, de betartott – törvény határozta meg (Salmon 1976, 215):