A thessaliaiak kultuszának központja a Pharsalostól nyugatra fekvő Athéna Itónia szentélye volt. A mintegy 12000 km2 nagyságú Thessalia egységesülésének első jelei a Kr. e. 7. században jelentkeztek. A hagyomány szerint a Kr. e. 6. század közepén alakult ki a thessaliai szövetség, amelynek élén – eleinte csak háborús veszély esetén – választott katonai főparancsnok, tagos állt. A tagosok a vezető arisztokrata családok közül kerültek ki. Krannónban a Skopadák, Pharsalosban az Echekratidák és Larisában az Aleuadák tartották a kezükben az irányítást. Nem tudni pontosan, milyen módon választották ki soraikból az egyes tagosokat, akiknek a hatalma kiterjedt a teljes thessaliai hadseregre, amely Hellas egyik vezető katonai ereje volt. A thessaliai tanács és gyűlés működéséről csak a Kr. e. 5–4. századból vannak adataink. Thessalia négy nagy körzetből (tetras) állt, amelyeket a hagyomány szerint a Kr. e. 500 k. elhunyt vöröshajú (Pyrrhos) Aleuas osztott be: Thessaliótis, Phthiótis, Pelasgiótis és Hestiaiótis (Államéletrajzok. Görög politeiák töredékei. 497; 498). Az egyes tetrasok élén a tetrarchés, Kr. e. 457 után pedig a polemarchos állott. Aleuas a polisok területén katonai utánpótlási kerületeket (kléros) hozott létre, amelyek klérosonként 40 lovast és 80 hoplitést állítottak ki. Ilyen klérosból mintegy 150 lehetett, vagyis tetrasonként átlagosan 36–38. A nagyobb thessaliai régészeti lelőhelyek száma mindössze hatvan, ami arra utal, hogy a klérosok száma nem esett egybe a városias településekkel, illetve a nagyobb községekkel, hanem két és félszer annyi utánpótlási kerület volt, mint ahány polis és község (Corvisier 1991, 143). A szövetség így 6000 lovast és 12 000 hoplitést tudott kiállítani. Ez a szám nagyjából megfelel a Xenophón által említett adatnak (Hellénika 6, 1, 8), aki szerint a Kr. e. 4. század kezdetén Thessalia 6000 lovast és 10 000 hoplitést tudott kiállítani. Igaz, Iasón, mint tagos Kr. e. 374 k. – hatezer idegen zsoldosával együtt – 8000 lovast és 20 000 hoplitést állított hadba (Xenophón: Hellénika 6, 1, 5; 6, 1, 19). A Thessalia körül fekvő népek (magnésok, phthiótisi achaiosok, perrhaibosok) legkésőbb Aleuas reformja óta függő helyzetben voltak a szövetségtől (perioikosok), és adót fizettek neki (Sordi 1958, 67). A szövetséget súlyos megrázkódtatás érte, amikor a thessalosok – feltehetőleg Kr. e. 457-ben (Sordi 1958, 107) – elűzték az utolsó tagos, Echekratidés fiát, Orestést, aki az athéniakhoz fordult segítségért, ámde az athéni beavatkozás sikertelen maradt. A tagos nélkül maradt Thessalia széthullott tetrasokra. Legközelebb Kr. e. 431 után hallunk Thessalia egységéről, amit feltehetőleg a pharsalosi Daochos teremtett meg. A szövetség vezetése körül állandó harcok dúltak az arisztokrata családok között, amelyek oda vezettek, hogy Archelaos makedón király Kr. e. 400 k. rövid időre megszállta Thessaliát (Államéletrajzok. Héródés Attikos: Az állam). A Thessaliát újra megszervező, erős kezű Iasón zsarnoki hatalmának Kr. e. 370-ben merénylet vetett véget, s halálával a thessaliai egység is felbomlott. Thessaliát a boiót szövetség mintájára szervezték újjá, s tagos helyett archónt választottak az élére.