Akkoriban Boiótia-szerte így álltak az ügyek: minden városban négy tanács volt felállítva, amelyeknek azonban nem minden polgár lehetett a tagja, hanem csak azok, akik bizonyos vagyonnal rendelkeztek. A tanácsok közül felváltva mindig az egyik vezette a várost, és volt javaslattételi joga; indítványait minden ügyben a másik három elé terjesztette, és az vált érvényessé, amit mindnyájan elfogadtak. 3. Így szervezték meg az egyes városok belső életét, a boiótok közös ügyei pedig a következőképpen voltak elrendezve: a térség egész lakossága tizenegy kerületre volt osztva, amelyek egy-egy boiótarchost választottak. A választás a következő módon történt: négyet adtak a thébaiak, kettőt a város, kettőt pedig Plataiai, Skólos, Erythrai, Skaphai és a többi olyan helység nevében, amely korábban közös államot alkotott velük, de ekkor már Thébaihoz tartozott. Két boiótarchost adott Orchomenos és Hysiai, kettőt a thespiaiak Eutrésisszel és Thisbaijal, egyet a tanagraiak, egy továbbit pedig a haliartosiak, a lebadeiabeliek és a koróneiaiak; ezt mindig meghatározott sorrendben küldte ki az egyik vagy a másik város. Ugyanilyen módon került ki Akraiphnion, Kópai és Chairóneia közös képviselője is. 4. Ilyen módon állították ki tehát az egyes vidékek az archónokat. Hatvan tanácsost választottak minden boiótarchos után, és ezeknek költségeit maguk a városok fedezték. Hadsereget is felállított minden egység, részenként körülbelül ezer nehézfegyverzetű gyalogost és száz lovast. Hogy világosan fejezzem ki magam, a boiótarchosok számának megfelelően részesültek a közös javakból, teljesítették a szolgáltatásokat, küldték ki a bírákat s vettek részt egyaránt minden jóban és rosszban. Ilyen volt tehát a politikai szervezete az egész népnek; a boiótok közös tanácskozását pedig a Kadmeiában tartották.