569. Schol. Pindaros: Olympiai ódák. 7. (Diagoras rhodosi ökölvívónak): erről a Diagorasről ezeket beszélik: Olympiában Lysandros szobra mellé állíttatta fel saját szobrát, ami négy könyök és öt ujj magas volt, és abban a tartásban ábrázolta őt, amint jobb kezét kinyújtja, bal kezét pedig maga felé fordítja. Melléje állított szobrot legidősebb fia, Damagétos (ugyanaz volt a neve, mint nagyapjának), aki pankrationban győzött, az övé négy könyök magasságú volt, négy ujjnyival kisebb az apjáénál. Belé karolva áll testvére, Dorieus is, aki ökölvívásban múlta felül a többieket. Harmadikként Akusilaos szobra áll, aki bal kezén ökölvívó szíjat visel, jobb kezét mintegy imára emeli. Ezek azok az ifjak, akik győzelmet arató apjukkal együtt állnak az oszlopokon. Diagoras lányainak két győztes fia, Euklés, aki ökölvívásban győzött és vele együtt Peisirrhodos is szobrot állított mellettük. Azt mondják Olympiában, apjukkal egy napon győztek a fiai, és körülhordozták apjukat a stadionban, a görögök ünneplése közepette. Sok idővel később Diagoras leánya, Kallipateira – mint mondják – eljött Olympiába, és arra kérte a versenybírákat, engedjék meg neki, hogy megnézze a játékokat, de azok megtagadták, mondván, hogy a törvény értelmében nők nem nézhetik meg az atlétikai (gymnikos) versenyeket. Kallipateira azt válaszolta, hogy ő más, mint a többi nő, többet érdemel, mert az őseinek érdemei és tettei állnak mögötte, ezzel apjának és testvéreinek szobrára mutatott, és így meggyőzte a versenybírókat, akik feloldották a törvényt és megengedték Kallipateirának, hogy megtekintse a játékokat. Róluk tehát ennyit.