É. Kiss Katalin (szerk.)

Magyar generatív történeti mondattan


Új igekötők grammatikalizációja

Az igekötők grammatikalizációja névutókból történik, méghozzá szerkezetileg azzal, hogy az eredeti Path fej egy funkcionális p-vé alakul. Jellemző megfigyelés, hogy irány- és céljelentésű elemekből alakulnak igekötők (de Forrás jelentésű Path elemből soha nem lesz igekötő, vö. É. Kiss 2002, Surányi 2009). Mint azt a ragvonzó elemeknél láttuk, a jelöletlen vonzattal álló P közvetlenül nem tud a hierarchiában magasabban lévő p fejben generált elemmé válni úgy, hogy vonzatát hátrahagyja. Megteheti viszont ezt abban a környezetben, amikor vonzata implicit, vagy amikor vonzata PathP vagy PlaceP.

Magyar generatív történeti mondattan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 768 5

A Magyar generatív történeti mondattan nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak. Az elemzések tárgya az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondatszerkezet SVO szerkezetté alakulása, a tagadó és kérdő mondatok megváltozása, az összetett igeidők kialakulása, majd eltűnése, a módhasználat átalakulása, a főnévi és a névutós kifejezések belső szerkezetének változásai, továbbá az igenévi alárendelés lehetőségeinek, eszközeinek szűkülése és a véges alárendelés térnyerése, típusainak és eszközeinek gazdagodása. A vizsgálatok elméleti hátterét a generatív nyelvelmélet diakróniafelfogása adja; az elemzések a nyelvi változások univerzális sajátságainak felmutatására is törekszenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-magyar-generativ-torteneti-mondattan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave