É. Kiss Katalin (szerk.)

Magyar generatív történeti mondattan


A főmondatbeli névmási elem szerepe

Mint ismeretes, a korlátozó vonatkozó mellékmondatok egy főmondatbeli névmási elemhez kapcsolódnak: ez a névmás lehet fonológiai tartalommal rendelkező vagy üres, és állhat önmagában vagy egy lexikális NP-t tartalmazó DP részeként.127 Ennek a főmondatbeli névmási utalószónak az a szerepe, hogy a vonatkozó mellékmondatnak a főmondatban betöltött helyét jelölje: egyrészt argumentumként vagy adjunktumként felveszi a megfelelő esetragokat, másrészt pozíciójával jelöli a mellékmondat információszerkezeti szerepét (pl. topik, fókusz), vö. É. Kiss (2002: 244).

Magyar generatív történeti mondattan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 768 5

A Magyar generatív történeti mondattan nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak. Az elemzések tárgya az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondatszerkezet SVO szerkezetté alakulása, a tagadó és kérdő mondatok megváltozása, az összetett igeidők kialakulása, majd eltűnése, a módhasználat átalakulása, a főnévi és a névutós kifejezések belső szerkezetének változásai, továbbá az igenévi alárendelés lehetőségeinek, eszközeinek szűkülése és a véges alárendelés térnyerése, típusainak és eszközeinek gazdagodása. A vizsgálatok elméleti hátterét a generatív nyelvelmélet diakróniafelfogása adja; az elemzések a nyelvi változások univerzális sajátságainak felmutatására is törekszenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-magyar-generativ-torteneti-mondattan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave