É. Kiss Katalin (szerk.)

Magyar generatív történeti mondattan


Bevezetés

A magyar tagadó mondatok két tekintetben mentek át mélyreható változáson az elmúlt évszázadokban. Egyrészt megváltozott a tagadószó helye (a meg nem mondta szórend nem mondta meg szórenddé alakult), másrészt meghonosodott az általános és határozatlan névmásoknak a tagadószóval való egyeztetése (a nem tudott mit-ből nem tudott semmit lett). Mindkét változás a nyelvemlékes kor előtt indult; az új változat már legelső kódexeinkben is jelen van. Azonban a két változás eltérő sebességgel ment végbe. Ami a tagadószó helyét illeti, az ősmagyar korból örökölt, SOV nyelvekre jellemző ’igekötő–tagadószó–ige’ mintázatot fokozatosan szorította, illetve szorítja ki az ómagyar korban kialakult ’tagadószó–ige–igekötő’ sorrend; valójában a folyamat máig sem zárult le teljesen. A tagadószóval való egyeztetés ellenben már a 15. századra általánossá vált. A változások mozgatórugói azokban a szövegekben legszembetűnőbbek, melyekben a régi és az új szerkezetek is jelen vannak – ezért a változások bemutatásához elsősorban korai kódexeink: a Jókai-kódex, valamint a Bécsi, Müncheni és Apor-kódexek anyagát használjuk.

Magyar generatív történeti mondattan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 768 5

A Magyar generatív történeti mondattan nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak. Az elemzések tárgya az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondatszerkezet SVO szerkezetté alakulása, a tagadó és kérdő mondatok megváltozása, az összetett igeidők kialakulása, majd eltűnése, a módhasználat átalakulása, a főnévi és a névutós kifejezések belső szerkezetének változásai, továbbá az igenévi alárendelés lehetőségeinek, eszközeinek szűkülése és a véges alárendelés térnyerése, típusainak és eszközeinek gazdagodása. A vizsgálatok elméleti hátterét a generatív nyelvelmélet diakróniafelfogása adja; az elemzések a nyelvi változások univerzális sajátságainak felmutatására is törekszenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-magyar-generativ-torteneti-mondattan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave