É. Kiss Katalin (szerk.)

Magyar generatív történeti mondattan


Általános nyelvészeti megfontolások

A magyar tárgyas ragozási paradigma toldalékaiban mind a történeti (Honti 1996, Havas 2005, Honti 2009 stb.), mind a szinkrón elemzés (Rebrus 2000, Bartos 2000) egy tárgyi és egy alanyi egyeztető morféma együttesét feltételezi – jóllehet egyes szám első és második személyben a két morfémát egyetlen elem testesíti meg. A tárgyi egyeztető morféma önállóan -(j)A/i alakban jelenik meg. A -(j)A/i alakváltozatai a protouráli 3. személyű személyes névmásra vezethetők vissza. Egyes szám 3. személyben a tárgyi egyeztető morfémát zéró alanyi egyeztető toldalék követi.

Magyar generatív történeti mondattan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 768 5

A Magyar generatív történeti mondattan nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak. Az elemzések tárgya az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondatszerkezet SVO szerkezetté alakulása, a tagadó és kérdő mondatok megváltozása, az összetett igeidők kialakulása, majd eltűnése, a módhasználat átalakulása, a főnévi és a névutós kifejezések belső szerkezetének változásai, továbbá az igenévi alárendelés lehetőségeinek, eszközeinek szűkülése és a véges alárendelés térnyerése, típusainak és eszközeinek gazdagodása. A vizsgálatok elméleti hátterét a generatív nyelvelmélet diakróniafelfogása adja; az elemzések a nyelvi változások univerzális sajátságainak felmutatására is törekszenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-magyar-generativ-torteneti-mondattan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave