Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Az ómagyar kor

A honfoglalástól a mohácsi vészig terjedő több mint 600 évet átölelő ómagyar kor a magyarság egész történetének legradikálisabb változását foglalja magában: egy korábban évszázadokon át vándorló, félnomád, törzsi-nemzetségi szervezetben élő nép eljut Európába, ott letelepedik, s — egyedülálló kivételként — végrehajt egy olyan műveltségváltást, melynek révén beilleszkedik az európai népek közé. E változás nyelvi következményei rendkívül mélyrehatóak. A nyelvjárások tekintetében az jellemzi az átalakulást, hogy a korábban törzsi kötöttségű nyelvváltozatokat területi kötöttségűek váltják fel. A más nyelvekkel való kölcsönhatás szempontjából — a sokoldalú keleti kapcsolatok után — most a közép- és nyugat-európai nyelvekkel való találkozás kerül előtérbe. Még ezeknél is fontosabb szerepet játszik a latin „apanyelv”, mely évszázadokon át a műveltség nyelve lesz Magyarországon. Ez utóbbival szoros összefüggésben a magyar írásbeliség kialakulása szempontjából is központi jelentőségű az ómagyar kor. Amikor az államalapítással kezdetét veszi a latin betűs írás elterjedése, a közel kétezer éves nyelvemléktelen ősmagyar kor után a magyar nyelvtörténetnek abba a szakaszába lépünk, amely már írásos emlékek alapján tanulmányozható.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave