Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Hogyan vizsgálódik a nyelvészet?

Ha a nyelvészet tudomány, akkor meg kell felelnie a tudományossággal szemben támasztott követelményeknek. Először is, semmilyen hagyományt nem szabad tisztelnie, lévén a hagyománytisztelet a tudomány kerékkötője. Hiába tartottak valamit jónak, igaznak századokon át, ha felmerül egy jobb (mert egyszerűbb, logikusabb vagy átfogóbb) magyarázat, akkor a régit el kell vetni. Vegyünk egy példát a mondattanból. Nyelvész elődeink úgy látták: a magyarban önálló mondattípus a névszói állítmányos mondat (tehát amikor nincsen ige: Rezső katona), szemben az igei állítmányos mondattal (Rezső katona volt). Ma ezt a különbségtételt felszíninek, véletlenszerűnek látjuk: a magyar nyelvet egyszerűbb úgy elemezni, hogy minden mondat tartalmaz igét, csak éppen a van(nak) igealak – sajátos kivételként – törlődik a felszínen a kijelentő mód jelen idő harmadik személyében. A Rezső katona mondat nyelvtani szerkezete tehát {Rezső katona van}. Ez azért jobb, mert így meg tudjuk magyarázni, miért jelenik meg a volt a mondat múlt idejű megfelelőjében: Rezső katona volt. Ha ugyanis a kiinduló jelen idejű mondat Rezső katona, akkor a múltba tételkor a volt-ot (pontosabban tövét, a van igét) valamilyen szabálynak kellene a semmiből betennie; ám sehol máshol nincs a magyarban olyan, hogy mondatok múltba tételekor egy igét kellene betenni a mondatba. Ha viszont a kiinduló jelen idejű mondat {Rezső katona van} alakú, ebből a múlt időt az általános szabályok szerint, az ige múltba tételével (van > volt) hozzuk létre. (S ez nemcsak a múltra, de a jövőre, feltételesre, felszólítóra stb. is igaz.)

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave