Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Nyelv és világ különbözősége

A világban az a természetes, hogy a valamire való utalás „nagysága” arányos az illető dologgal. Kis veszélyre halkan figyelmeztetek, nagy veszélyre ordítva. Nagy ünnepre sok vendéget hívok, kis ünnepre keveset. A nyelvben ilyen arányosság nincs, mert a szókincsben (lásd a 16. fejezetet) semmiféle realitás vagy képszerűség nem érvényesül: a szó sokkal rövidebb, mint a nála jóval apróbb állatot jelölő barázdabillegető, a vár ige rövidebb, mint a belepottyan, pedig az utóbbi egyetlen pillanatot fejez ki. A szókincs a világ dolgait nem leképezi, hanem csak jelképezi (azaz szimbolizálja). A szókincsnek a világgal való ilyetén nem-egybevágósága, önkényes tartalma az emberi nyelv egyik alapvonása. Kényelmes dolog volna, ha valahol lenne egy lista arról, hogy mik a világban a dolgok, s a nyelvész ehhez a listához mérné az egyes nyelvek szókincsét, megállapítandó, hogy „megvan-e” minden bennük. Csakhogy ezen a filozófusok, természettudósok mosolyognának: nincs olyan lista sehol, hogy hány „dolog” van a világban. Valószínűleg annyi, ahány szót az emberi nyelvek kitaláltak. Például a gömbölyű péksüteményt „zsemlyének”, a görbét „kiflinek” nevezi a magyar nyelv, ám a csillag alakút nem nevezi meg külön szóval, pedig olyat is lehet sütni. Ebből azonban nem lehet azt leszűrni, hogy a „zsemlye” és a „kifli” a világban objektíven létező dolgok, míg a „csillag alakú péksütemény” kevésbé objektíven létező, az előbbiekkel nem egyenrangú dolog, mivel nincs rá szó a magyarban (vagy esetleg semmilyen nyelvben).

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave