Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Ha nyelvrokonok vagyunk, miért nem értjük egymást?

A nyelvrokonság alaptétele szerint a rokon nyelveket beszélő népek valaha közös nyelvet beszéltek, azaz a rokon nyelvek egy közös alapnyelvből származtathatók. Közismert tény, hogy a nyelvek folyamatosan változnak, miképpen az emberi élet minden területe állandó változásban van. A nyelvi változások okairól és lezajlásának mikéntjéről ma már meglehetősen sokat tudnak a nyelvészek, de még korántsem mindent. Ezek folyamatát és ütemét sok tényező befolyásolja, egy részük a társadalom, másik részük pedig a nyelv jellegzetességeivel van összefüggésben. A nyelvváltozás tényéből következik, hogy a valamikori alapnyelvből kivált leánynyelvek idővel eltávolodnak a közös alapnyelvüktől. Hogy milyen mértékben távolodnak el tőle, az mindenképpen összefügg az elválás óta eltelt idővel. Minél régebben történt az elszakadás, annál több nyelvi változás mehetett végbe az elszakadt nyelvekben, igaz, az idő és a változás összefüggése nem egyenesen arányos, hisz a nyelvekben a változások ütemét az eltelt idő mellett sok egyéb tényező is befolyásolja. Fontos szempont az is, hogy az alapnyelvből kiváló nyelvek beszélői egymástól területileg is eltávolodnak-e, vagy továbbra is egymás szomszédságában élnek, lehetőséget teremtve ezzel a későbbi, akár folyamatos nyelvi kapcsolatoknak.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave