Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A mondattani rendszer ősi vonásai

A magyar mondattan ősi jellegzetességeiről lényegesen kevesebbet tudunk, mint a hangtan, a nyelvtani elemek és a szókészlet uráli előzményeiről, hisz az alapnyelvi állapot mondattani rekonstrukciója csak fennmaradt szövegek alapján lenne lehetséges. Írásos emlékek ezekből a korai időszakokból nincsenek, ilyenek már csak a rokon nyelvek külön életében keletkeztek, hiszen az írásbeliség is csak e népek önálló történetében alakult ki. Nyelvcsaládunkban legrégebbi szövegemlékekkel a magyar rendelkezik a 12. századtól, szórványemlékeink is csak néhány száz évvel korábbról vannak, mindebből azt is láthatjuk, hogy a nyelvrokonainktól való elválást követő hosszú időszakra is csak az összehasonlító nyelvészeti vizsgálatok ered-ményeiből vonhatunk le következtetéseket. Mondatok, szövegek rekonstrukciójára azonban az összehasonlító nyelvészet sem képes, igaz, a történeti nyelvtudomány létrejötte idején történtek próbálkozások akár alapnyelvi szövegek létrehozására is. (A történeti összehasonlító nyelvészet atyjának tartott August Schleicher például 1868-ban közzétett egy mesét a rekonstruált indoeurópai alapnyelven. Ma már senki nem tekinti a rekonstruált nyelvi rendszereket véglegesnek, teljesnek, tehát a valamikori ténylegesen beszélt nyelvvel valóban megegyezőnek.)

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave