Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Szóelvonás

A képzéssel ellentétes jelenség (lásd a 16.3.3.3. pontot). Lényege, hogy a szó végéről leválasztják a képzőt vagy a képzőnek érzett végződést, és használni kezdik az így megmaradt — és egykor önmagában is létezett (vagy inkább csak ilyennek feltételezett) — szót. Így keletkezett a dics (a dicsérből), az ék (az ékesből), az emlék (az emlékeztetőből), a gyönyör (a gyönyörűből), a pír (a pirosból), a szomj (a szomjazikból), a tan (a tanítból), az űr (az üresből), a vizsga (a vizsgálból) stb. Téves kikövetkeztetéssel született az ábra (az ábrázolból: a -z szóvég a szláv jövevényszó része), a cég (a cégérből: a szóvég a német jövevényszó része), a cikk (a cikkelyből: a szóvég a német jövevényszó része), a cím (a címerből: a szóvég a francia jövevényszó része), az érdek (az érdekelből: ér ige + -dekel képző), a gép (a gépelyből: a szóvég a német jövevényszó része), a gyár (a gyártból: a szóvég a török jövevényszó része), a zöm (a zömökből: a -k a szótő része, és nem képző) stb. A nyelvújítás kései korszakában valószínűleg az egyik képzőből is alakult elvonás útján új szó: a ded, amely a -d kicsinyítőképző halmozása, és a kisded (aprócska) szóról választották le (bár a szó keletkezését illetően másféle magyarázat is elképzelhető).

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave