Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A 18. század az 1770-es évekig

1700 után mind a szótárak, mind a nyelvtanok között nemzedékváltás történt. Szenczi Molnár Albert Dictionarium-ait 1708-ban nyomtatták ki utoljára, ugyanebben az évben megjelent Pápai Páriz Ferenc (1649–1716) szótára. Anagyenyedi kollégium Heidelbergben és másutt tanult tudós tanárának Dictionariumát először 1708-ban adták ki Lőcsén, majd a 18. század folyamán többször is. 1762-es kiadása a jezsuiták nagyszombati nyomdájából került ki, 1767-es kiadását pedig Bod Péter gondozta; utoljára 1801-ben adták ki, tehát Szencziéhez hasonlóan nagyjából egy századig állta meg a helyét. Ez a szótár is kétirányú, a magyar–latin rész alapja Szenci Molnár szótára kibővítve; a latin–magyar rész Pápai Páriz eredeti munkája, melyhez felhasználta Comenius egynémely művét, valamint Marcus F. Wendelinus Medulla Latinitatis című frázisgyűjteményét, amely részleges magyar értelmezésekkel 1646-ban jelent meg Gyulafehérvárott. A nagyszombati kiadás bővült egy kontrasztív frazeológiai példatárral (1. alább), Bod Péter pedig öt évvel későbbi kiadásában ezt átvette, továbbá hozzátett egy bevezetést a szótárirodalom történetéről (Szenczi Molnár alapján), bővítette a magyarországi latinság szókincsével, a magyar keresztnevekkel (ezeket régi szövegekből, főleg a Váradi Regestrumból vette, de a pogány neveket kihagyta), valamint a magyar pénzek és a Magyarországon használt rövidítések (sigla) jegyzékével. Pápai Páriz szótárát kivonatolták is, igen sok rövidített változata látott napvilágot a század folyamán, értelmezései átkerültek más szótárakba (pl. Cellariuséba Bél Mátyás munkája nyomán, 1719). A szótár sorsa tehát ugyanúgy alakult, mint a korábbi népszerű szótáraké, elsősorban Szenczié.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave