Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A mai magyar nyelvjárási régiók

A nyelvjárásokat szokás csoportosítani egymáshoz való hasonlóságuk és különbségeik mértéke, illetôleg terüle tük nagysága alapján. Vannak ugyanis olyan, a köznyelvben ismeretlen nyelvi jelenségek, jelenségnyalábok, amelyek együttesen fordulnak elő meghatározott nyelvjárásokban, illetôleg kisebb-nagyobb területeken, s ezek a jelenségek a nyelvjárások osztályozásának a legfontosabb fogódzói. Értelemszerűen minél kisebb a terület (például: egy kicsi település), annál egységesebb a nyelv(használat), s minél nagyobb a terület, általában annál heterogénebb a nyelvjárás is. Megkülönböztethetünk tehát kis területű, közepes területű és nagy területű nyelvjárásokat. Kis területűek az egy településhez kötődők, az ún. helyi nyelvjárások. Ide a falvak, valamint a kisvárosok nyelvhasználata tartozik (amennyiben persze regionális nyelvűek). A közepes területűeket egymáshoz nyelvrendszertanilag is nagyon közel álló helyi nyelvjárások alkotják. Ilyen például a rábaközi, a sárréti, a szigetközi és a háromszéki székely nyelvjárás. Ennek a típusnak a neve a nyelvjáráscsoport. Az a tény, hogy egymáshoz földrajzilag is közel álló helyi nyelvjárások nyelvtani szerkezetüket s szókészletüket tekintve is lényegében azonosak, azzal magyarázható, hogy beszélőik között a kommunikációs kapcsolatok gyakoriak (voltak), ennek pedig szükségszerű következménye a nyelvhasználat megközelítően azonos íratlan normáinak a kialakulása és rögzülése. A nagyobb területű, több nyelvjáráscsoportot magába foglaló regionális nyelvi alakulatok a nyelvjárási régiók. Lássuk ez utóbbiakat! Néhány fontos jellemző jegyük megemlítésével, konkrét példákkal s nyugatról keletre haladva mutatjuk be őket. Közlünk rövid szövegrészletet is mindegyik régió valamelyik településéről, s néhány nyelvjárásszigetről is. (A szövegközlések egyszerűsített átírásúak.) Ehhez közöljük a magyar nyelvjárási régiók Juhász Dezső készítette térképét.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave