Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A regionális köznyelviség

A köznyelvnek a nyelvjárásokra gyakorolt hatása, a nyelvjárási beszélőknek a köznyelvi mintákhoz igazodása eredményezte annak a sajátos átmeneti nyelvhasználati sávnak, tartománynak a kialakulását, amely a beszélt köznyelv és a nyelvjárások között helyezkedik el: a regionális köznyelviségnek, illetőleg regionális köznyelveknek a létrejöttét. A folyamat csírái a városi nyelvhasználatban jelentkeztek, társadalmi méretűvé azonban csak akkor vált a folyamat, amikor a falusi lakosság, a parasztság tömegeit érintette. Ez pedig a 20. század ötvenes éveiben kapott erőre, s a hatvanas évek elején gyorsult föl. Mi a regionális köznyelviség? Az a köznyelvi szerepkörű, de regionális, tehát nyelvjárási vonásokat mutató, sajátos köztes nyelvhasználat, amely a kiindulásul szolgáló nyelvjárás és az elérni kívánt presztízs-nyelvváltozat, ti. a tömegtájékoztatási eszközöktől közvetített, illetőleg annak megfelelő köznyelv között helyezkedik el. Mi tehát a jelenség lényege? Az, hogy szerepét tekintve, a beszélők szándéka és tudata szerint ez a nyelvhasználat is köznyelvi nyelvhasználat, de olyan, amely nyelvjárásiasságokat hordoz. Gondoljunk például arra, hogy a nyugat-dunántúli értelmiségiek beszédében természetes a kut, tüz, viz és társai, magától értődik a zárt ë (embër, szerelëm, szeretëm) használata, sőt a magassann, illetőleg a szépënn-formáké is. Ezzel szemben a Debrecen környékiekében nincs zárt ë, természetes a kút, tűz, víz használata, s ott is nyújtanak magánhangzót, ahol a köznyelv sem (az l, r, j nyújtó hatásáról van szó), s előfordulnak a -féle kettőshangzók is. A regionális köznyelviség központjai a gazdasági, kulturális szempontból fontos, nyelvjárási alapú vidéki közép- és nagyvárosok (például Debrecen, Gyor, Kolozsvár, Szeged, Szombathely).

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave