Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A nyelvjárás mint hátrány

A nyelvjárás mint nyelvváltozat önmagában természetesen sem nem előny, sem nem hátrány. Hátránnyá akkor válhat, ha olyan körülmények között használják, amely körülmények nem kedveznek a nyelvjárási nyelvhasználatnak. A nyelvjárások használatának bizonyos helyzetekben való hátrányossá válása ott és akkor kezdődik, ahol és amikor valamely másik nyelvváltozat használata társadalmilag értékeltebb, tehát előnyösebb lesz. Ez a folyamat a legtöbb standardizált nyelv életében a köznyelv kialakulási és elterjedési folyamatával párhuzamosan halad, s a köznyelv presztízsváltozattá válását s a nyelvjárások megbélyegződését jelenti. Párhuzamosan futó folyamatokról van szó. Ahogy a köznyelv egyre inkább az iskolázottság, a műveltség, a felsőbb társadalmi rétegbe tartozás szimbólumává, széles körökben a nyelvileg „helyes”, „igényes”, „szép”, „követendő” egyedüliként elismert hordozójává válik, úgy válnak a nyelvjárások az ellentett jegyek viselőivé. Tehát – sokak szemében – az iskolázatlanságnak, az alacsonyabb társadalmi rétegbe tartozásnak, s nyelvileg „igénytelen”-nek, „helytelen”-nek, sőt a „kerülendő”-nek a hordozóivá (de lásd a 31. fejezetet).

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave