Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A nyelvjárások és az iskola

Nem vitás, hogy a nyelvjárási anyanyelvűség az iskolában elsősorban hátrányt jelent. Ugyanis a nyelvjárási hátterű gyermekeknek is köznyelven közvetítik az ismereteket, s köznyelvi (szó- és írásbeli) produkciókat követelnek meg tolük. Ez azt jelenti, hogy a ténylegesen birtokolt és ösztönszerűen használt regionális változat mellett a nyelvjárási elsődleges nyelvváltozatú gyermekeknek meg kell tanulniuk egy tőle többé-kevésbé mégiscsak eltérőt, s ez sehol sem megy zökkenők nélkül. Éspedig azért, mert a nyelvjárási gyökerű tanulónak az iskolában megkövetelt köznyelvi produkciói szükségszerűen mutatnak olyan eltéréseket (a köznyelv felől nézve hibákat), amelyek egyértelműen a tanulók nyelvi hátterével, nem pedig intelligenciahiánnyal magyarázhatók, tehát orvoslásuk ennek ismeretében lehetséges a legrövidebb úton s a leginkább fájdalommentes módon. A nyugat-dunántúli gyermekek nagy része nem azért ír dolgozatában mondjuk kut-at, szivessen-t és mezző-t, mert szellemileg visszamaradott, hanem mert környezetében így hallja nagyrészt még ma is, s időbe kerül, míg biztossá válik köznyelvi tudása. A legnagyobb hiba az, ha a tanár az iskolában kipellengérezi diákját annak nyelvjárási(as) nyelvhasználata miatt. Az otthoni nyelve okán megszégyenített gyermek ugyanis nemcsak otthona nyelvével kerül konfliktusba, hanem mindazzal, ami e nyelv mögött van. S ennek legkisebb rossz következménye az, hogy a diák közlésbeli, kifejezésbeli gátlásokkal küszködő felnőtté válik. (Idézzük emlékezetünkbe a nyelvjárási ejtése miatt az iskolában megszégyenített Illyés Gyula esetét, amelyet a jeles író a Puszták népében örökített meg!)

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave