Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Definíciók

A kétnyelvűség és a többnyelvűség egyénekre, közösségekre és társadalmakra vonatkoztatható fogalmak. Arra a jelenségre utalnak, amikor az egyének vagy csoportok mindennapi életükben két vagy több nyelvet használnak. Két- vagy többnyelvűség esetén a személyek által ismert nyelvek egymáshoz viszonyítva mérhetőek a tekintetben, hogy milyen szinten ismerik a nyelveket és milyen mértékben oszlik meg használatuk. Ami két nyelv ismeretére és használatára érvényes, az ugyanúgy érvényes lehet három, négy vagy több nyelv ismeretére és funkcionális megoszlására is. Ennélfogva sokan a kétnyelvűség fogalmát a többnyelvűségre is kiterjesztették. Így a kétnyelvűséget alkalmazzák kettőnél több nyelv használatára, vagyis három, négy vagy több nyelvet beszélő személyekre. A többnyelvűség kifejezést a szakirodalomban megtartják az országok és nagyobb közösségek jelölésére még akkor is, ha ezekben csak két nyelvet használnak. Amikor a személyek vagy a közösségek által ismert és használt nyelvek száma pontosan meghatározható, akkor ennek megfelelően alkalmazhatók a háromnyelvűség, négynyelvűség stb. megjelölések. Fontos megjegyezni, hogy vannak kétdialektusú személyek is. Esetükben egy nyelven belül két változat (általában egy nyelvjárás és a sztenderd) ismerete és használata érvényesül.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave