Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Az egyéni kétnyelvűség

A legáltalánosabb definíció szerint azt a személyt, aki két (vagy több) nyelvet tud és mindennapjai során használ, kétnyelvűnek nevezzük. A kétnyelvű személyek nagyon sok tekintetben különböznek egymástól. Például kétnyelvűnek tekinthető az a vendégmunkás, aki nem beszéli jól annak az országnak a nyelvét, ahol dolgozik, annak ellenére, hogy mindennap használja (sot, talán írni és olvasni sem tud ezen a nyelven). De kétnyelvű az a személy is, aki tolmácsként vagy fordítóként egyformán kiválóan ismer és használ két vagy több nyelvet. E két szélsőséges kétnyelvű típus között helyezhető el az az idegen ajkú feleség, aki barátaival saját nyelvét használja, az a kutató, aki idegen nyelven olvas szakirodalmat és ír tanulmányt (bár lehet, hogy az idegen nyelvet csak ritkán beszéli). Kétnyelvű a kisebbségi közösség azon tagja is, aki otthon saját nyelvét használja, a többi nyelvhasználati színtéren138 (mint például egyház, oktatás, munka) viszont a többségi nyelvet beszéli, és ugyancsak kétnyelvű az a siket személy, aki siket barátaival jelnyelvet használ és halló partnereivel, akik a jelnyelvet nem ismerik, a beszélt nyelv egy jelelt változatát alkalmazza (vö. Grosjean 1994: 1656). Ezért a kutatók a két nyelven beszélés képességére inkább mint kontinuumra gondolnak, és a kétnyelvű beszélők ennek a kontinuumnak a különböző pontjain helyezhetők el.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave