Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A magyar nyelv kétnyelvű helyzetben

A kétnyelvűség szerte a világon egyre jobban terjed, s ugyanez a tendencia érvényes Magyarországra és a magyarul beszélőkre is. Az elmúlt évtizedekben a más nyelvet is használók száma és aránya megduplázódott. Az 1960. és az 1980. évi magyarországi népszámlálások szerint a népesség alig egytizede tudott anyanyelvén kívül egy másik nyelvet. A 2001-es népszámlálás adatai szerint Magyarország 10 198 315 fős népességéből 19,2 százalék (1 958 636 fő) a magyaron kívül legalább egy másik nyelven képes másokat megérteni, és magát megértetni (vö. KSH 2003). Magyarországon kétnyelvűek azok, akik magyar anyanyelvükön kívül legalább egy másik nyelvet is tudnak és használnak. Ide sorolhatók azok a személyek, akik idegen nyelvként megtanulnak anyanyelvükön kívül akár az iskolai oktatásban, akár valamely külön nyelvtanfolyamon itthon vagy külföldön egy másik nyelvet (pl. az angolt) és használják azt, valamint azok a személyek, akikre a magyar jelnyelvi–hangzónyelvi kétnyelvűség jellemző (lásd a 28 fejezetet). Itt kell megemlíteni azokat is, akik a történelmi Magyarország elcsatolt területeiről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Vajdaságból vándorolnak be, s magukkal hozzák azt a nyelvet, amelyet a korábbi lakóhelyükön anyanyelvük mellett második nyelvként megtanultak, pl. az oroszt, a románt vagy a szerbet. Jellemző lehet rájuk továbbá, hogy harmadik nyelvként az iskolában elsajátítottak egy további nyelvet, pl. az ukránt, a németet, a szlovént, vagy egy idegen nyelvet, pl. a franciát. Szintén kétnyelvűek azok a magyarországi őshonos és emigráns kisebbségi közösségek és személyek, akik saját nyelvükön kívül ismerik és beszélik a magyart is. Ha a határainkon túli magyarok kétnyelvűségről esik szó, akkor azokra a Magyar Köztársasággal szomszédos országokban élő magyarokra gondolunk, akik magyar anyanyelvükön kívül a környezetükben használt nyelvet is tudják és beszélik (lásd a 19 fejezetet). Tengeren túli magyar kétnyelvűek azok a Magyarországról kivándorolt csoportok, egyének, akik a magyar mellett új hazájuk nyelvét is megtanulták.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave