Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A szókincs alakulásának korai szakaszai

A szókincs korai alakulásával kapcsolatban számos igen középponti és valójában nem pusztán a szókincs fejlődését, hanem az egész pszicholingvisztikát érintő alapkérdést látunk kibontakozni. A modern pszicholingvisztika megjelenésekor, a hatvanas években sokáig lenézték a hagyományos szókincsvizsgálatokat. Úgy gondőlták, hogy azok valamiféle elmaradott szóközpontú és tapasztalat-centrikus felfogást képviselnek, szemben a nyelvtan- és az önfejlődés-központú, modernnek tartott felfogással. Ma már azonban tudjuk, hogy maguknak az első szavaknak a kialakulása önmagában a gyermeki önfejlődés nagyon különös szervező elveit állítja előtérbe. (Ennek kiváló és kritikus összefoglalása Bloom 2000.) Az egyik sajátos kérdés a gyermek első szavainak problémája. A korai szókincset elemezve két érdekes sajátosságot figyelhetünk meg. Az egyik a szókincs tartalmával kapcsolatban meglehetősen természetes és kézenfekvő. A gyermekek első szavai olyasmikre vonatkoznak, amelyek a napi életükben központi szerepet játszanak: a szülők neve, jellegzetes játékok neve, a gondozással és táplálással kapcsolatos cselekvésekre történő utalás állnak előtérben. Ezen belül azonban egy igen határozott főnévi torzítás figyelhető meg. Általában igaz, hogy minden nyelvet elsajátító gyereknél az első szakaszban a főnevek száma az igék és a melléknevek számát sokszorosan felülmúlja. Különösen igaz ez a második életév második felében bekövetkező szókincsrobbanást követően. Karl és Charlotte Bühler írták le először 1918-ban azt a meglepő fordulatot a gyermek nyelvi fejlődésében, amikor Bühlerék saját kifejezésével a gyermek mintegy felfedezi, hogy mindennek neve van. Ekkortól sokszorosára nő a szókincs elsajátítási sebessége, meglehetősen hosszú időn keresztül napi több tucat új szó jelenik meg a gyermek beszédében.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave