Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Nyelvpatológia és nyelvi fejlődés

A gyermeknyelv modern kutatása megtermékenyítette a fejlődési nyelvpatológia vizsgálatát is. Egyrészt rendszerezett eljárások alakultak ki a fejlődési elmaradások vizsgálatára s feltárására a spontán beszédből, másrészt elméletileg is kialakultak olyan koncepciók, amelyek a klasszikus artikulációs zavarokon túlmenően vizsgálják a nyelvfejlődés zavarait. Különösen érdekes ebből a szempontból az a kérdés, hogy vannak-e pusztán a nyelvre jellemző fejlődési zavarok. A specifikus nyelvi elmaradás elmélete ebből a hitből kiindulva fogalmazódott meg. Több elmélet van, melyek ennek a fejlődési állapotnak a magyarázatára törekszenek. A sajátos populáció, az úgynevezett SLI (Specific Language Impairment), specifikus nyelvi sérülést mutató csoport elméletileg olyan gyermekekből áll, akiknél nem mutathatók ki perifériás problémák a nyelvvel kapcsolatban és nincsenek náluk kézenfekvő fejlődési zavarok (funkciókiesések) sem. Egyetlen problémájuk a nyelvfejlődés, a nyelvi rendszer kibontakozásával kapcsolatos elmaradás, speciálisan a grammatika fejlődésének elmaradása lenne. Az egyik elmélet nagy vitát váltott ki, és ez vált mind a természettudósok (Maynard-Smith–Szathmáry 1997), mind a társadalomtudósok számára a bevett kiindulóponttá. Gopnik felfogása (Gopnik 1990, Gopnik–Crago 1991) egy nagy család kiterjedt genetikai elrendezésű nyelvi teljesítmény vizsgálatából indult ki. Azt mutatta ki, hogy jellegzetes öröklésmenetnek megfelelően sérült érintett családtagoknál a nyelvtan egy aspektusa zavart. Ezt kezdetben annyira specifikusnak vette, hogy egyenesen ismertetőjegy-vakságról beszélt (Gopnik 1990). Az érintett személyek eszerint nem tudnák kezelni a mondattani alapú egyeztetést. Az angolban ez elsősorban az egyes és többes szám megkülönböztetését érinti. Ezért ilyeneket mondanak, hogy He go, They goes ahelyett, hogy azt mondanák, hogy He goes és They go. Magával a jelenséggel kapcsolatban is számos kételyt vetettek fel azonban. Az angolban is az ilyen gyermekeknél talán nem is annyira az egyeztetéssel, mint a morfológiai és szintaktikai szerepek egymáshoz viszonyításával kapcsolatos problémák vannak. A gyermek, mint erre magyar adatok is utalnak (Vinkler–Pléh 1995), nemigen képes összekapcsolni az alaktani jegyeket a megfelelő mondattani szerepekkel. Olyan párbeszédek mutatják ezt, mint (14).

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave