Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Akusztikai és percepciós jellemzés

Minden egyes magánhangzótípust a képzőszervek jellegzetes konfigurációja eredményez, a konfigurációkhoz pedig meghatározott alapfrekvencia és formánsfrekvenciák tartoznak a megfelelő sávszélesség és amplitúdó értékekkel együtt. Az észlelés szempontjából annál kedvezőbb a magánhangzók felismerése, minél közelebb vannak egymáshoz a formánsok, hiszen ekkor értékeik összeadódnak és erősítik egymást. A szétszórt formánsszerkezetű magánhangzók azonosítása rosszabb hatásfokkal történik. Emellett minél hosszabb a magánhangzó ejtési időtartama, annál jobb az észlelhetősége, hiszen több idő áll a fül rendelkezésére az akusztikai szerkezet elemzéséhez. A formánsok közül a magánhangzó auditív minőségének a meghatározásában kiemelkedik az F2, hiszen ennek alapján rendezi a hallgató sorba a magánhangzókat a „legmagasabb” [i:]-től a „legmélyebb” [u:]-ig terjedő szubjektív magassági skálán. A magyarázat az, hogy az F2 értékei esnek a fül legérzékenyebb tartományába, 1000–3000 Hz közé vagy esnek közel hozzá. Ennek megfelelően az elöl képzett magánhangzók magasnak, a hátul képzettek mélynek minősülnek. Az F2-vel azonos percepciós jelentőségű az ejtési időtartam: minél rövidebb, annál hajlamosabbak vagyunk magasabb nyelvállásúnak észlelni a magánhangzót, formánsszerkezetétől függetlenül. Tehát egy röviden ejtett, [e:] -nek szánt hang könnyen változik [i]-vé az észleletben. A nyelvileg rövid és hosszú magánhangzópárok tagjai sem azonosíthatók csupán a frekvenciaszerkezetük alapján: a hosszú hangnak legalább 40%-kal hosszabb időtartamúnak kell lennie rövid párjánál, hogy hosszúnak észleljük. Kivétel az ɔ/a: és ∊/e: pár, amelyeknél a fizikai időtartam mind a rövid, mind a hosszú tagban sokkal szabadabban ingadozhat és ingadozik is, hiszen sem a nyújtással, sem a rövidítéssel nem lépünk át egy másik minőségbe, azaz fonémaosztályba. Ebből következően az/a:/ és az /e:/ fonéma realizációi még rövidebbek is lehetnek a beszédtevékenységben, mint „rövid” párjuk, az /ɔ/ és az ∊ / realizációi. (Az /e:/ időtartama pl. 25%-kal rövidebbnek adódott fonológiailag rövid párjáénál, a berek-bérek minimális párban.) Az akusztikai szerkezet további elemeinek, tehát a formánsok amplitúdójának, sávszélességének és az alapfrekvenciának nincs perdöntő jelentősége a magánhangzó-hangszínek azonosításában. A 8. ábra a magyar magánhangzók első három formánsának beszédszintézissel ellenőrzött értékeit adja meg férfi és női ejtésben.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave