Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A beszédhangképzés és a beszédfolyamat zavarai

Az artikuláció zavarainak egy része gyermekkorban fiziológiás, vagyis az anyanyelv-elsajátítás része. A beszédhangok képzésének vagy a beszédtempónak az eltéréseit mintegy 4 éves korig nem tartjuk zavarnak; ha azonban ennél idősebb gyermeknél tapasztaljuk ezeket a jelenségeket, az már deviánsnak tekintendő. A beszédhangképzés problémái lehetnek organikusak és funkcionálisak (Hoffman et al. 1989); felnőttkorban túlnyomórészt szervi eredetűek. A gyermekkori funkcionális artikulációs zavarok felnőttkorban is fennállhatnak, ilyen például a pergőhang artikulációs hibája, közismert nevén a raccsolás. Ekkor a beszélő a magyar pergőhang képzéséhez szükséges mintegy 2 perdületet nem képes a nyelvhegyével létrehozni, s a legkülönfélébb módokon igyekszik ezt kompenzálni. A 4. ábra felnott Nő raccsoló ejtéséről készült hangszínképeket és a tremuláns ép képzésének következményét szemlélteti (hangsorrészletekben). A raccsoló a pergőhang képzését többféleképpen valósítja meg, helyettesítéssel (a palatális közelítőhanggal, a [j]-vel) : az a) ábrarész bal oldalán. Intervokális helyzetben gyakori, hogy egy svászerű átmenettel kerüli ki a pergőhang artikulációját – ez látható az a) ábrarész jobb oldali képén. A nyelvhegy részleges pergetése is előfordul – ennek az akusztikai következményét mutatja a b) ábra bal oldali képe; ugyanitt jobb oldalon az ép képzésű [r] mássalhangzó oszcillogramja és spektrogramja található.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave