Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Hang és fonéma

A grafémák elvileg egy-egy hangot jelölnek: n-a-gy, f-r-ö-cs-ö-g, dzs-e-k-i. Ha azonban összehasonlítjuk az n betű által jelölt hangot a dönt és a döng szavakban, látjuk, hogy ugyanaz a graféma két különböző hangot jelöl: a dönt-ben az [n] hangot, a döng-ben az [ŋ] hangot. Ez nem csorbítja a betűírás egyértelműségét, mert az [n] és az [ŋ] a magyarban egyetlen elemnek, az /n/ fonémának a különböző megvalósulásai (allofónjai). Az allofónok váltakozása mindig megjósolható (példánkban a [ŋ] fellépését az utána álló [g] hang váltja ki), s így jelölésük — az anyanyelvi beszélő szempontjából, aki automatikusan alkalmazza a hangtani szabályokat — nem szükséges. Valójában az <n> graféma nem az [n] vagy [ŋ] hangot jelöli, hanem az /n/ fonémát. Ez így ésszerű, hiszen csak a fonémák tudnak egymástól szavakat megkülönböztetni, az allofónok nem. Jelen tárgyalásunkban az olyan hangot nevezzük fonémának, mely a nyelvnek legalább egy szavát egy másiktól megkülönbözteti. Például a szurok ↔ szúrok pár mutatja, hogy a magyarban a hosszú [ú] hang képes fonéma értékű lenni, s ezért az őt megjelenítő <ú> grafémára szükség van. Ha viszont bevezetnénk a magyarban egy grafémát az [ŋ] hangra (mondjuk az nh betűkapcsolatot, s a döng, sonka-féle szavakat ezentúl dönhg, sonhka formában írnánk), ezzel nem tökéletesítenénk az írást, mert az [ŋ] sosem különböztet meg egy szót egy másiktól.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave