Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A magyar morfológia szóalapúsága

A magyarban a morfológiai műveletek bemenete tipikus esetben szó. A szóalapúság egyformán áll a ragozásra (ír+ok), a szóképzésre (ír+ás), az igekötős ige képzésére (meg+ír) és a szóösszetételre (regény+író). Nem tipikus esetben a tőalapú toldalékolás is előfordul, pl. a hangkivetéses tövek esetében: bokr+ot, bokr+ok (lásd a 2.1.3 pontot). Egyes képzők előtt a szóvégi magánhangzó törlődik, pl. feket+ít, sárg+ul. Az -i becéző képző csonka tőhöz járul: Józs+i, Kat+i, s ezzel különleges helyet foglal el a magyar szóképzés rendszerében. A szóalapúság abban is megmutatkozik, hogy toldalék még akkor sem járulhat szószerkezethez, ha valójában a toldalék szószerkezetet jellemez: a toldalék mindig a szerkezet alaptagján jelenik meg. Például az igei vonzatok többnyire főnévi szerkezetek: a nagy házban (lakik), a sárga autóval (közlekedik), vagyis a szintaktikai szerkezet a következő: [[a nagy ház]ban], [[a sárga autó]val], morfológiailag azonban a -ban rag a ház, ill. a -val rag az autó alaptaghoz kapcsolódik. Még feltűnőbb talán a kétféle szerkezet, a funkcionális és a morfológiai közötti különbség az -ú/-ű képző esetében. Az ujj+ú, fej+ű szerkezetek funkcionálisan hiányosak, teljessé akkor válnak, amikor melléknévvel vagy számnévvel társulnak: rövid ujjú (ing), nagyfejű (férfi), három lábú (szék). A funkcionális szerkezet tehát [[x ujj]+ú], a morfológiai ezzel szemben [[ujj]+ú] alakú.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave