Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Termékenység és szabályszerűség

Valamely morfológiai minta csak akkor termékeny, ha vele adott feltételek mellett új szavak, szóalakok hozhatók létre. Ez azonban nem elegendő feltétele a termékenységnek: az új alakzatoknak morfológiai szabálynak kell engedelmeskedniük, és ez azt is jelenti, hogy meg kell tudnunk adni azt a tartományt, amelyen belül a létrehozható alakzatok megjósolhatók. Például a -da/-de képzővel keletkeznek ugyan új szavak (vö. bútorda, gombócda, bőrde), nem adható meg azonban azoknak a főneveknek a köre, amelyek a képzést lehetővé teszik. Az ilyen képzett szavak analógiás úton jönnek létre: meglévő mintát és nem szabályt követnek. Valamely morfológiailag összetett szó akkor szabályszerű, ha morfológiai szabály segítségével állítható elő vagy írható le. A morfológiai szabály olyan szabály, amely megjósolható módon toldalékot vagy egy másik szót illeszt a bemenetül szolgáló alakzathoz. A megjósolhatóság a jelentésre is vonatkozik, a szabálynak a létrejött morfológiai alakzat jelentéséről is számot kell adnia. A magyarban a ragozás szinte korlátlanul termékeny, tehát szemantikai, szintaktikai és morfológiai feltételek megfogalmazására általában nincs szükség: az internetezik, klónoz típusú új igék az igék jelentésétől teljesen függetlenül a teljes ragozási paradigmát kitöltik. A ragozott alakok szabályszerűek, a toldalékolás szabályba foglalható. Ez általánosabban is igaz: a termékeny morfológiai folyamat mindig szabályszerű, ennek fordítottja azonban nem áll: pl. az ikes ragozás szabályba foglalható ugyan, de egyes alakjai már nem termékenyek.3

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave