Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A nyelvészet fontossága

Bathia (1987:231) a nyelvészet igazságügyi alkalmazásait áttekintő tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy „a nyelvi készségek a jogászképzésben sosem kaptak megfelelő prioritást”. Ez összefügghet azzal, hogy – amint Shuy (1993: xix) írja – a bírók sokszor azért vonakodnak a nyelvész-szakértők meghallgatásától, mert attól tartanak, hogy a szakvélemény túlontúl nyelvészeti lesz, amit az esküdtek nem értenek meg. Ha viszont a nyelvész szakzsargontól mentes, könnyen érthető véleményt ad, akkor látszólag alig mond többet annál, amit bárki tud, tehát fölöslegesnek ítélhetik közreműködését. Shuy a tudományos szakszerűség és a közérthetőség közötti arany középutat javasolja. Chambers (1991) szerint lejárt az ideje annak, hogy az igazságszolgáltatásban, ami per excellence nyelvi tevékenység, a jogászok továbbra is ignorálhassák a rendelkezésre álló nyelvészeti ismereteket:
A jogrendszereknek mindig voltak alapvető feltételezéseik arról, hogy egy társadalom miként működik, hogy az egyéneknek milyen szerepük van. A mai társadalomtudomány szakszerűen meg tudja állapítani, hogy az egyének miként cselekednek a társadalomban, milyen a társadalom, mik a feszültségei és a működési elvei. Így ma már a bíróságoknak nincs mentségük, ha ítéleteiket az emberekről s a társadalomról formált egyszerű, gyakran bugyuta föltételezésekre alapozzák.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave