Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Mi a szófaj?

A szófajokat a hagyományos grammatikákban háromféle kritérium alapján különböztetik meg: ezek a jelentés, az alaktani viselkedés és a mondatbeli szerep (Keszler 2000: 67). Az alaktani viselkedésben a szó által felvehető toldalékok játszanak szerepet, a mondatbeli szerep azt mutatja meg, a szó milyen mondatrész lehet, a szófaji jelentés pedig azt árulja el, mit fejez ki, tehát hogy milyen általános jelentésbeli vonatkozásai vannak az adott csoportba tartozó szavaknak. Így például az ige „valamely elvont cselekvés-, létezés-, történés- vagy állapotfogalmat a valóságra vonatkoztatva: grammatikai személyhez és időhöz kötve fejez ki, azaz azt valakinek vagy valaminek aktuális cselekvéseként stb. nevezi meg” (Bencédy et al. 1968: 17). Jóllehet a meghatározásban szerepel utalás alaktani ismérvekre is (az időre és személyre hivatkozásban), nagyobb gondot okoz, hogy a jelentés alapján nem lehet elkülöníteni az igéket sem a melléknevektől (pl. haragszik – haragos), sem a főnevektől (A királyt kivégezték – a király kivégzése), és hogy a személy és idő kifejezésére való utalás csupán lehetőség, nem pedig egyértelmű kritérium: a villáml-ás szó tövében álló ige ugyanis nyilván nem azért ige, mert személyhez és időhöz kötve fejez ki valamit.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave