Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A szöveg mikroszintje

A szöveg mikroszintjén az elemi szövegkapcsolatok két szövegbeli szó vagy szóelem között jönnek létre. Ezek a kapcsolatok az adott nyelvi elemek morfológiai, szintaktikai és szemantikai jellemzőiből eredő szövegtani funkciók megvalósulásai, és leginkább azt célozzák, hogy valamely entitás, viszony vagy esemény állandóságát vagy megváltozását jelöljék. A legfontosabb és leggyakoribb elemi szövegkapcsolat a koreferencia. A koreferencia közös utalást jelent, amelynek alapja a referencia, a vonatkozás. A referencia a szövegvilágon belüli vonatkozás egy meghatározott dologra (referensre), tehát valamilyen reprezentáció az alapja, ezért a koreferencia olyan vonatkozás, amelyben két (vagy több) nyelvi elem a szövegvilágon belüli ugyanazon dologra vonatkozik. A közös vonatkozás mellett a koreferens szerkezet két nyelvi kifejezése között valamilyen jelentéstani viszonynak kell lennie. A következő példában az első mondatban a labdáját egy határozott dologra utal, a második mondatban erre a határozott dologra utal az azzal ragos névmás. A két különböző nyelvi elem tehát egyazon dologra utal kétszer (koreferálnak), a második azonban úgy teszi ezt, hogy az elsőre utal vissza, és rajta keresztül referál a már említett dologra (lásd a 8.2.2.1. és a 23.8.3. pontot is):

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave