Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A pragmatika mint a nyelvre irányuló funkcionális nézőpont

A pragmatikát a nyelvi jelenségekre irányuló funkcionális, kognitív, kulturális és szociális aspektusokat magában foglaló nézőpontként értelmező kutatók (pl. Mey 1993; Verschueren 1995; 1999) szerint a pragmatikának nincsen olyan jól meghatározható egysége, mint a szintaxisnak a mondat vagy a morfológiának a morféma stb.94 A pragmatikának ezen megközelítés alapján még csak a megnyilatkozásjelentés sem lehet az egyedüli egysége.95 A pragmatika bármely nyelvi szint bármely jelenségével foglalkozhat abból a szempontból, hogy a nyelvhasználók miért azt a formát választották és nem mást, illetve választásuk milyen következményekkel jár az újabb nyelvi választásokra. Míg tehát a szintaxis feladata a jól formált mondatok szerkezetének vizsgálata (lásd az 5. fejezetet), addig ha a pragmatika mondatokkal foglalkozik, akkor a kérdés az, miért azokat a mondatformákat, mondatszerkezeteket alkalmazta a beszélő, és nem másokat; ha a pragmatika morfémákkal foglalkozik, akkor a kérdés az, miért azokat a morfémákat használta a beszélő, amelyeket használt és mindkét esetben: milyen következményekkel járnak a választásai. Verschueren (1999) éppen ezért a pragmatikát a nyelvi választások mögötti motivációkat és a velük járó hatásokat, következményeket vizsgáló tudományterületnek tartja. A pragmatika központi fogalma szerinte az adaptáció, amelyet a nyelvhasználatot befolyásoló mentális, szociális és fizikai kontextus, a nyelvi szintek,96 az alkalmazás dinamizmusa, az alkalmazott stratégiák és a tudatosság (a hallgató szempontjából: hozzáférhetőség) alapján lehet jellemezni. Tekintsük a következő példát!

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave