Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


A pragmatikai kompetencia neurolingvisztikai alátámasztottsága

A nyelvi és a nyelvhasználati képességek között a generatív nyelvészetben és több pragmatikaelméletben is feltételezett különbség mellett az utóbbi évtizedben egyre több empirikus érvet sorakoztat fel a neurolingvisztika (lásd a 23. fejezetet). A pragmatikai kompetencia valós létezését támasztják alá a legújabb kutatások eredményei.108 E kutatások összevetik egymással a bal és a jobb agyféltekei sérülések következtében előálló nyelvi, nyelvhasználati tüneteket. Míg a bal agyféltekei sérülések grammatikai (fonológiai/fonetikai, morfológiai, szintaktikai) deficiteket okoznak, addig a jobb féltekei sérülések a grammatikát érintetlenül hagyják, viszont szisztematikus diszfunkciók mutatkoznak például az indirekt beszédaktusok, az implikatúrák, a metaforák, az irónia, a nyelvi humor, a diskurzuskoherencia létrehozásában és interpretálásában. Azaz, míg a bal agyfélteke a grammatikai kompetencia működésért felelős, addig a jobb félteke a nyelvhasználati képességekért. A nyelvhasználati képességeikben sérült egyének neurológiai státusának elemzése azt is mutatja, hogy az agy jobb féltekéjének nem egyetlen lebenyre korlátozódó, jól körülhatárolható területe szavatolja e képességek működését (Paradis 1998; Ivaskó 2002). A pragmatikai kompetencia nem köthető egyetlen modulhoz (vö. Chomsky 1977) vagy akár többhöz (vö. Kasher 1986; 1991; Sperber–Wilson 2002) az emberi elmében, hanem olyan „karmester” képességnek tekinthető, amely megszervezi és vezényli a sikeres nyelvhasználathoz szükséges különböző képességek működését (Ivaskó 2002; Németh T. 2003).

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave