Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Az informatív és a kommunikatív nyelvhasználat elkülönítése

A pragmatikai irodalomban a nem kommunikatív nyelvhasználati formák létezése mellett már többen érveltek (pl. Bierwisch 1980; 1983; Chomsky 1977; Grice 1969; Kasher 1986; Németh T. 1996; Nida 1990). A nem kommunikatív nyelvhasználati formák egyike az informatív nyelvhasználat, azaz a kommunikatív szándék nélküli verbális információközlés, melynek jellemzéséhez induljunk ki a verbális kommunikáció osztenzív-következtetéses meghatározásából (Sperber–Wilson 1986/1995: 63; Németh T. 2003: 247–248): a kommunikátor létrehoz egy természetes nyelvi stimulust, amelynek a segítségével mind a maga, mind kommunikációs partnere számára nyilvánvalóvá válik azon szándéka (kommunikatív szándék), hogy a létrehozott stimulussal nyilvánvalóvá vagy még nyilvánvalóbbá akar tenni kommunikációs partnere számára egy {I} feltevéshalmazt (informatív szándék).110 E meghatározás alkalmas arra, hogy segítségével explicit módon elkülönítsük az információközlést és a kommunikációt. Az előbbi olyan osztenzív viselkedés, amelyhez nem társul kommunikatív szándék, a beszélő csak informatív szándékkal rendelkezik, osztenziója kizárólag az információnak, az {I} feltevéshalmaznak a nyilvánvalóvá tételére vonatkozik. A kommunikációban viszont, mivel kommunikatív szándékkal is rendelkezik, a kommunikátor osztenziója az {I} feltevéshalmaz nyilvánvalóvá tételén túl az informatív szándék megmutatását is célozza.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave