Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Bevezetés

Az itt következő áttekintés célja, hogy ha vázlatosan is, de számot adjon az uráli nyelvek leglényegesebb tipológiai sajátosságairól. Ebben az esetben nem arra irányul a figyelmünk, hogy az uráli nyelvek között milyen a rokonsági viszony (erről lásd a 10.1 pontot), avagy mai sajátosságaik miféle változások, hatások következményei, hanem az, hogy megnézzük, melyek azok a tulajdonságaik, amelyek megkülönböztetik őket más, nem uráli nyelvektől vagy éppen hasonlóságokat mutatnak velük. Rokon nyelvek tipológiai elemzése mindig izgalmas és tanulságos feladat. A szisztematikus megfeleltetések alapján genetikailag rokonnak bizonyuló nyelvek történetük során oly mértékben megváltozhatnak, hogy elveszíthetik rokonságukra utaló, azt bizonyító közös tulajdonságaikat, ugyanakkor különféle okokból, hatásokra, egymástól függetlenül olyan tulajdonságaik alakulhatnak ki, amelyek más, nem rokon nyelvekhez teszik hasonlóvá őket. A legizgalmasabb pedig azokra a tipológiai egyezésekre rálelni, amelyeket genetikailag rokon nyelvek változásaik során egymástól függetlenül alakítottak ki. A nyelvek hasonlóságának oka, így összehasonlításuk célja ugyanis különféle lehet. Lehetnek hasonlóak azért, mert rokonok, lehetnek hasonlóak azért, mert egymás földrajzi közelségében, egymásra hatva azonos tulajdonságokra tesznek szert, s lehetnek hasonlóak azért, mert a végtelen számúnak tűnő nyelvi elemből a legkülönfélébb eljárásokkal ugyancsak végtelen számúnak tűnő, de végeredményében mégis csak véges számú tulajdonságot mutató szerkezeteket, mintázatokat hoznak létre. A nyelvhasonlításnak ebből adódóan különféle céljai (s persze módszerei) lehetnek, azaz kereshetik a rokonság lehetőségét (történeti összehasonlító nyelvészet), a területi közelségből adódó egyezéseket (areális nyelvészet), s kereshetik azokat az egyezéseket-hasonlóságokat, amelyek az előbbiektől függetlenül, de éppen a fent említett véges számú lehetőségek alapján alakulnak ki (nyelvészeti tipológia, univerzálékutatás).

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave