Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Hangtan

Az uráli nyelvek hangtani sajátosságainak áttekintését érdemes azzal kezdeni, hogy túlnyomó többségükre a mássalhangzók magas, s a magánhangzók szerényebb száma a jellemző, nyelvenként, illetőleg nyelvjárásonként eltérő mértékben. A mássalhangzók rendszere – egynémely, a magyar anyanyelvűek számára szokatlannak tűnő hangtól eltekintve – nem mutat különösebb tipológiai sajátosságokat. Valamennyiben megtalálhatók a zörejhangok nagy osztályán belül a zárhangok és a réshangok, ez utóbbiban meg a szibilánsok, az egyéb réshangok és az affrikáták sora, jóllehet van olyan uráli nyelv, amelyikből a zár-réshangok hiányoznak; ilyen például a finn (s ebben a nyelvben például csak egyetlen szibiláns van). A zengőhangok minden nyelvben a nazálisokat, a likvidákat és a félhangzókat foglalják magukban. Eltérés abban mutatkozik, hogy az alosztályokban milyen elemek találhatók. A zörejhangok osztályában a zöngés–zöngétlen szembenállást nem minden nyelv ismeri, így a finn, a hanti vagy a manysi sem. Viszont a zengőhangoknak a világ nyelveinek túlnyomó többségére jellemző zöngés volta már nem minden uráli nyelvben érvényesül, hiszen például a hanti egyes nyelvjárásaiban vagy a moksa mordvinban találunk zöngétlen laterális likvidát (azaz l-féle, de zöngétlen hangot) is. A finnségi nyelvektől eltekintve valamennyi uráli nyelvben megtalálható a mássalhangzók palatális sora; ebben a tekintetben a mordvin jár az élen, amelyben az összes mássalhangzónak megvan a maga palatális párja (az erza mordvin nyelv összesen 28 mássalhangzó-elemet számlál). A mássalhangzók mennyiségi különbsége, azaz a rövid–hosszú szembenállás csaknem valamennyi uráli nyelvre jellemző. Ebben a tekintetben külön említendő a lapp és az észt, amelyben a mássalhangzók háromféle hosszúságúak. E hármas hosszúsági rendszer, az észtben legalábbis, nem csupán a mássalhangzókat jellemzi, hanem a magánhangzókat is. Ám a hosszú–rövid szembenállás a magánhangzók körében már nem olyan általános az uráli nyelvekben, mint a mássalhangzók között: nem ismeri például az udmurt és a komi. A magánhangzók legfeltűnőbb tulajdonsága az elülső kerek (akárcsak a magyarban az ö, ü) és a hátulsó réses (ilyeneket nem ismer a magyar; i̮, e̮) minőségűeknek a megléte egy sor nyelvben. Az uráli nyelvek legtöbbjében három nyelvállás-fokozatot találunk. Magánhangzókban legszerényebbnek pedig az erza mordvin mutatkozik a maga öt magánhangzójával.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave