Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Mondattan

Míg az előző pontban a szavak szerkezete volt a tipológiai besorolás alapja, addig a mondattanban egy másik tulajdonság, a szavak mondatbeli rendje az a jellegzetesség, amelynek alapján csoportosíthatjuk a nyelveket. Ám amiként az alaktani alapú osztályozásban sem állapíthatók meg tiszta típusok, úgy a szórend-alapú osztályozásban sem. Az osztályozás alapja az, hogy a mondat fő összetevői, azaz az alany (S), az állítmány (V) és az egyéb összetevők, de különösen a tárgy (O) milyen sorrendben követik egymást az adott nyelvre leginkább jellemző kijelentő mondatban. A három összetevő hatféle lehetséges kombinációja közül a nyelvek nem azonos gyakorisággal választanak: az ismert nyelvek közül körülbelül kilencvenöt százalék választja az SOV, az SVO vagy a VSO elrendezést, s mindössze öt százalék a fennmaradó hármat. Ez annyit jelent, hogy a nyelvek messze túlnyomó többségében az alany megelőzi a tárgyat, sőt, erős tendencia mutatkozik arra is, hogy a tárgyat és az állítmányt is megelőzze. (Az ok a mondatok információszerkezetével, illetőleg az összetevők tematikus szerepével hozható kapcsolatba.) Ugyanis az SOV és SVO sorrendű nyelvek együttesen ugyancsak túlnyomó többségben vannak. További összefüggések látszanak lenni egyfelől a nyelvek alaktani alapú típusa és a szórend között, másfelől pedig a fő összetevők és az egyéb összetevők sorrendje között. Az előbbit illetően megfigyelések mutatnak arra, hogy az agglutináló nyelvekben inkább az SOV, míg a flektáló nyelvekben inkább az SVO szórend a szokásos elrendeződés. Ami az utóbbi összefüggést illeti, a következő tendenciák lehetnek figyelemre méltóak:

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave