Az ázsiai hunok régészetének időszerű kérdései

Current Problems of Xiongnu Archaeology

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csiky Gergely

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

PhD, Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet, Budapest

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

csiky.gergely@abtk.hu
 
 
Összefoglalás
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jelen tanulmány a belső-ázsiai hsziungnu régészet kutatásának aktuális állását tekinti át, kitérve olyan problémákra, mint a hsziungnu név tartalma és a hsziungnu régészeti emlékanyag meghatározása. A központi jelentőségű módszertani kérdések közé tartozik a hsziungnuk és a hunok azonosítása, valamint a hun vándorlással kapcsolatos legújabb elméletek, melyek ráirányítják a figyelmet mindazon nehézségekre, amelyek a kontinensek közötti népvándorlások kimutatását övezik. A nemzetközi kutatás a történelem első nagy nomád birodalmának megteremtői, a hsziungnuk kapcsán általában a nomadizmus – ezen belül is elsősorban a földművelés és a nomád szálláshelyek – problémájára koncentrált, nem utolsósorban azért is, mert az e csoportok életmódjáról szóló elképzeléseket alapvetően határozták meg a sztereotipikus képet rögzítő kínai leírások. A sírrégészeti kutatásokat tárgyalva bemutatja, hogy a sírépítmények két típusát, a teraszos és a kőkörös sírokat általában az elit és a köznép különbségeként értelmezték. Az újabb kutatások azonban a két típus különbségében az időrendi különbségek és az eltérő történeti háttér szerepére világítottak rá. Az utóbbi évtizedekben a Hsziungnu Birodalom régészete az egyre szaporodó nemzetközi kutatócsoportok és a mongol régészek közötti együttműködés keretében valódi multidiszciplináris kutatási területté nőtte ki magát. Az új megközelítések a környezet- és tájrégészet, valamint a bio- és az etnoarchaeológia területén jelentek meg a leghatározottabban. A Mongólia több mikrorégióját górcső alá vevő projektek feltérképezték a településsűrűséget és -hálózatot, illetve ezek szezonalitását. Bioarchaeológiai módszerekkel az egykori táplálkozási szokásokat, az egyének és közösségek mobilitását és rokonsági viszonyaikat vizsgálták. A hsziungnu korú csontvázak archaeogenetikai elemzése a népesség nagy heterogenitására irányította rá a figyelmet, részben a közöttük élő han kínai csoportokkal való keveredés miatt. A mai nomád közösségek között tett etnoarchaeológiai megfigyelések emellett a nomád szállások azonosításában hoztak jelentős előrelépéseket. A hsziungnu régészet így ma már összességében egy gyors ütemben bővülő tudományterület, amely rendkívül hasznos adatokkal egészíti ki a Kína északi határán élő korai nomád birodalom gazdaságáról, társadalmáról és kultúrájáról a kínai írott forrásokból megismerhető képet.
 
 
Abstract
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

The present paper reviews the current stand of Xiongnu archaeology in Inner Asia, including the various meanings of the Xiongnu ethnonym and the efforts to identify the Xiongnu archaeological heritage. The identification of the Xiongnu with the Huns as well as the recent models proposed for the Huns’ migration are among the key issues in this field, which also highlight the methodological problems in identifying inter-continental mass migrations through the material record. International scholarship mainly focused on issues of nomadism, including the role of agriculture and the identification of nomadic campsites, in studies on the Xiongnu, the founders of the first major nomadic empire in world history, not least because in the past most scholarly arguments on nomadic lifestyle(s) were based on the information, and the highly stereotyped image, contained in Chinese historical literature. The duality in burial architecture led researchers to distinguish terrace tombs, usually interpreted as aristocratic or princely graves, and ring tombs, regarded as the funeral monuments of common folks. However, more recent studies have demonstrated the chronological differences and the diverse historical background to these two types, suggesting that factors other than social status led to the appearance of these burial forms. The archaeology of the Xiongnu Empire became a modern and truly multidisciplinary field of research in the wake of the growing number of international teams working in collaboration with Mongolian archaeologists on various sites and research projects. These new approaches have made major inroads regarding landscape and environmental archaeology as well as bioarchaeology and ethnoarchaeology. The research projects targeting various microregions of Mongolia have mapped the settlement density and settlement networks in these areas as well as their seasonality. Bioarchaeology has contributed to a better understanding of the lifeways and kinship relations as well as the mobility and dietary customs of ancient peoples through isotope analyses. Archaeogenetic investigations on Xiongnu skeletal remains revealed the surprising heterogeneity of this population, which can in part be explained by their mixing with the Chinese Han population living in their midst. Ethnoarchaeological observations made among contemporary nomadic populations are of immense aid in interpreting the archaeological remains of campsites. Xiongnu archaeology is a dynamically developing field, complementing the patchy image drawn by Chinese written accounts with a wealth of finer details provided by the findings of multidisciplinary studies on the economy, society and culture of an early nomadic state on the northern frontier of China.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kulcsszavak: hsziungnu, Belső-Ázsia, nomadizmus, népvándorlás, sírépítészet
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Keywords: Xiongnu, Inner Asia, nomadism, migration, burial architecture
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.182.2021.S1.4
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 
 
Ázsiai hun régészeti kultúra?
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hunok ázsiai eredete és a kínai forrásokból hsziungnu néven ismert népességgel való azonosítása a 18. századi francia orientalista, Joseph de Guignes munkássága révén került be a köztudatba, de a két név azonosságát a magyar Stein Aurél által a Nagy Fal nyugati végpontját jelentő, Tunhuanghoz közeli Jáde kapunál 1907-ben feltárt régi szogd levelek igazolták. A hsziungnukat tehát joggal tekinthetjük ázsiai hunoknak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kérdés mégsem teljesen egyértelmű, amit jól mutat, hogy a kutatásban máig vitatott, hogy mit jelölt a pejoratívan „vad rabszolga” jelentésű, mai kiejtéssel hsziungnuként hangzó kínai karakterkombináció. Példaként említhető, hogy míg Christopher P. Atwood (2015) az eredetileg *khongna/khonga hangzású nevet dinasztianévként értelmezi, és a hu nevet tartotta népnévnek, addig Nicola di Cosmo a hsziungnut etnikus és birodalmi jelentésben egyaránt használja, a hu-t pedig az északi nomádokra alkalmazott általános fogalomnak tartja. Étienne de La Vaissière (2015) etnikusan és egy politikai hagyomány részeként értelmezte a hsziungnu nevet, amit a 4. század második felétől kezdve hun formában egyre általánosabb értelemben kezdtek használni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ráadásul nemcsak a modern értelmezés körül nincs egyetértés, de a névvel jelölt népesség eredete sem teljesen tisztázott. A Kína északi határán élt népek elnevezései dinamikusan változtak. A Sang és a korai Csou dinasztiák idején a fő északi ellenségként még a ti és zsung nevű népek szerepeltek, míg a Hadakozó fejedelemségek korában azok északi irányú terjeszkedése során a hu nevű nomád népesség vált a kínai államok szomszédjává. E korszak végéről származik a hsziungnu név első említése is a Sárga-folyó nagy kanyarulata által közrefogott Ordosz-vidékről. Az egymással marakodó királyságokat egyesítő, az agyagkatonáiról híressé vált első császár, Csin Si Huang-ti hadvezére, Meng-ti Kr. e. 215-ben vezetett északi hadjáratában a Sárga-folyótól délre eső összes területet meghódította, beleértve a hsziungnuk legelőit is. Ez a támadás vezetett katalizátorként a Hsziungnu Birodalom megalakulásához (Di Cosmo, 2004).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A birodalomalapítást leíró, mitikus és valós elemeket ötvöző történet szerint a hsziungnu uralkodó (sanjü), Touman az útjában levő fiát, Maotunt az indoeurópai nyelvű tohárokként azonosítható jüecsi néphez küldte túszként, majd megtámadta őket, de Maotunnak sikerült elmenekülnie a jüecsik bosszúja elől. A hsziungnukhoz visszatérve a saját személyéhez hű hadsereget szervezett, majd megölte az apját, és átvette az uralkodói sanjü címet. Ezt követően az új uralkodó előbb nomád népek sorát (tunghu, hszienpi, vuhuan, tingling, jüecsi) hajtotta a hatalma alá, majd a Han dinasztia uralma alatt egyesülő Kína ellen fordult.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az így kialakult Hsziungnu Birodalom a világtörténelem első nomád birodalma volt, amely Maotun minden központosító törekvése ellenére egymáshoz lazán kapcsolódó törzsek szövetsége maradt. A különböző eredetű, nyelvű és hagyományú lakosságot a tízes szervezet osztotta tizedekbe, századokba, ezredekbe és tízezredekbe (tümen), ami fontos összekötő elemként kifelé egy egységes birodalom arculatát (xenokrácia) hozta létre. Nem egyértelmű ugyanakkor, hogy valódi államról beszélhetünk-e: Nyikolaj N. Kradin (2011) például szuperkomplex főnökségként írta le a Hsziungnu Birodalmat, amely a tízes rendszerrel, a birodalom kettes és hármas felosztásával, illetve intézményrendszerével a későbbi nomád birodalmak modelljévé vált; még a 13. századi Nagy Mongol Birodalom is hasonló felépítésű volt. A birodalom egyesítette a Kína északi határvidékén élő nomádokat, korabeli önelnevezésükön az „íjfeszítő népeket”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Hsziungnu Birodalom nemcsak az első, hanem a legtartósabban fennmaradt nomád politikai alakulat volt Belső-Ázsiában. A kínai források Kr. e. 209-től számítják a keletkezését, az első nagyobb törés pedig csak Kr. e. 48-ban történt. Ekkor a korábbi egység északi és déli részre szakadt, a déli ág a Han Kína vazallusává vált, és utódaik egészen az 5. század közepéig Kína északi határvidékén éltek. Az északi birodalomrész a mai Mongólia területén független maradt, és Kr. u. 155-ig a belső-ázsiai sztyeppe ura volt, amikor a mongol nyelvű hszienpi (*szerbi) vazallus nép fellázadt, és átvette a hatalmat. A hsziungnuk képe Sze-ma Csien kínai történetíró (Kr. e. 2. sz.) leírásának hála a kínai historiográfiában a nomádok archetípusává kanonizálódott, és a korszakban Hua-hszia-nak nevezett kínaiakkal való ellentétüket a forrás a régmúltba vetítette vissza.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentiek alapján a hsziungnu név használata térben és időben rendkívül képlékeny volt, ami a fogalom régészeti használatában is tükröződik. Az ázsiai hunok régészeti kutatásának alapvető gátja a kínai és a mongol–orosz kutatás közötti eltérő kutatási hagyomány. A kínai régészetben elsősorban az Észak-Kínában, az ún. „északi zóna” (Pejfang) területén élt korai nomádokat írják le hsziungnukként, ami magában foglalja a szkíta állatstílus jegyeit magán viselő kora vaskori ordoszi bronzok fémművességi hagyományát, és elsősorban a már említett Ordosz Kr. e. 4–3. századi régészeti kultúráit. Ezzel szemben a mai Mongóliában és az Oroszországhoz tartozó Transzbajkáli területen a 19. század végétől kezdődő feltárások révén egy késő vaskori (Kr. e. 3. sz. – Kr. u. 2. sz.) régészeti kultúra körvonalazódik, amit a hsziungnu különböző névváltozataival (khunnu, khünnü) jelölnek; ez azonban a Kínában hsziungnuként jellemzett régészeti leletekkel nem egyeztethető. A magyarázat egyszerű: a hatalmas kiterjedésű és számos csoportot magába foglaló Hsziungnu Birodalom területén több régészeti kultúra is található, alapvető különbségek voltak a Góbi sivatagtól északra és délre fekvő területek anyagi kultúrája között. Az egyes regionális anyagi kultúrák kínai forrásokból ismert népnevekkel való egyeztetése módszertanilag nehézségekbe ütközik: bár az anyagi kultúra egyes csoportjai identitásokat is tükrözhetnek, nem feltétlenül az etnikus volt ezek között a legfontosabb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A továbbiakban a mai Mongólia és a Transzbajkáli terület hsziungnuként leírt régészeti kultúrájának időszerű kutatási témáit tekintjük át, különös tekintettel a hun vándorlás, a nomád életmód és a temetkezésekben tükröződő társadalmi szerkezet kérdéseire, majd a jövőbeli kutatás lehetőségeire és nyitott kérdésekre szeretnénk rámutatni.
 
 
Hsziungnuk és hunok – egyazon nép vándorlása vagy névkölcsönzés?
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hsziungnu és hun azonosság tézisét Joseph de Guignes még a név és az életmód hasonlósága alapján vetette fel; azonban a két név egyezésének bizonyítására a 20. századig várni kellett. A 2. számú szogd Régi Levélben egy Nanaj-vandak nevű Kínában élő szogd kereskedő a 4. század elején (307–311) leírta Luojang városának hun (xwn) ostromát, amit a kínai források hsziungnu támadásként jegyeztek fel. A véletlen hasonlóság lehetőségét egy 3. században élt Dharmadaksa nevű, baktriai származású buddhista szerzetes fordítása zárja ki: nála a szanszkrit húna népnév megfelelője hsziungnu volt. E 3–4. századi névegyezések ugyanakkor még nem jelentik automatikusan a Kr. e. 3. és Kr. u. 2. század közötti hsziungnu és az 5. századi európai hunok politikai, etnikai, nyelvi vagy kulturális azonosságát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 4. század második felétől kezdve a hun név Közép-Ázsiától a Duna-medencéig nagyon széles körben terjedt el: a 350-es években Közép-Ázsiában feltűnő khionitákat, a 370–420-as években a kidaritákat és 450 körül a fehér hunokként is ismert heftalitákat egyaránt hunoknak tekintik. A kutatók egy része egymást követő vándorlási hullámokkal magyarázza a különböző hunok megjelenését, míg Étienne de la Vaissière (2015) egy 350–370 körüli Altáj-hegységből való kivándorlással számol, és a különböző nevek mögött különböző dinasztiákat vagy törzsi csoportokat sejt. A francia szerző a Vej-dinasztia évkönyve alapján az 5. század elején a zsuanzsuanoktól északnyugatra, az Altáj-hegység területén hsziungnu leszármazottakkal számol, akik az altáji gleccserek vizsgálata alapján a 340-es évekre tehető erőteljes lehűlés miatt vándoroltak volna a kazah sztyeppére, majd egy részük a Volgán átkelve Európába jutott. Ez az elmélet tehát hsziungnu–hun azonossággal és a politikai hagyomány folytonosságával számol, de az Északi Hsziungnu Birodalom bukása (Kr. u. 155) és a feltételezett hun vándorlás 4. század közepe között eltelt kétszáz éves hiátust nem tudta megmagyarázni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ettől eltérő eredményekre jutott Christopher P. Atwood (2015) amerikai orientalista a hsziungnu és hun nevek fonológiai elemzésével. Megállapítása szerint a hsziungnu és a hun nevek között a kínai nyelvtörténet hangváltozásait figyelembe véve is jelentős hangtani különbségek vannak, ráadásul a hun szó görög alakját ounnoi/ounna csak egy indiai (szanszkrit) közvetítéssel (húna) lehet megmagyarázni, amit a görögök még Baktriában vehettek át ebben a formában. Nézete szerint a 350-es években a mai kazah sztyeppén létrejött politikai alakulatban és a szanszkrit névalak elterjesztésében a hsziungnu leszármazottak mellett baktriai vagy szogd kereskedők is jelentős szerepet játszottak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 4. századi közép-ázsiai és a 4–5. századi európai hunok között jól kimutatható a kapcsolat, de a Kína északi határain a Han-korban élt hsziungnuk felé már több láncszem is hiányzik. Ez a régészeti leletekre is igaz: a hsziungnu–hun kapcsolat kimutatására több próbálkozás született a bronzüstök és a részleges lovas temetkezések alapján, de ezek a meglevő tipológiai különbségeket és a hatalmas tér- és időbeli távolságokat mindeddig nem voltak képesek áthidalni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Újabban a hsziungnu régészet egyik vezető kutatója, a bonni Ursula Brosseder (2018) foglalta össze a hun vándorlás régészeti lehetőségeit és nehézségeit. Következtetése szerint a kérdés kutatásának egyik fő gátja egy-egy kiemelt tárgytípus vagy jelenség elterjedésének vizsgálata, a régészeti kultúrák összehasonlító elemzése helyett. A bronzüstök kiemelt szerepét a hsziungnu és európai hun üstök közötti típus, méret és deponálási módbeli különbségek árnyékolják be. A mongóliai hsziungnu temetkezésekből származó tárgytípusok egy része ugyanakkor rendszeresen előfordul Pontusz-vidéki szarmata temetkezésekben, amit nem lehet vándorlással magyarázni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jól ismert, hogy a divat és a hagyományok változása, valamint a technológia fejlődése miatt a régészeti kultúrák elemezhető sajátosságai folyamatosan változnak. Ez alapján egy változatlan vagy alig változó anyagi kultúrájú népesség évszázadokon és kontinenseken átívelő vándorlásának kimutatása nem reális elvárás. Ráadásul a Hsziungnu Birodalom mint az első és legtartósabban fennállt sztyeppei nomád politikum feltehetőleg nemcsak a későbbi nomád birodalmak előképévé vált, hanem a 13. századi Mongol Birodalomhoz hasonlóan évszázadokon keresztül a hatalom és a legitimáció hivatkozási alapja lehetett, ami a név széles körű elterjedését is magyarázhatja.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nomádok vagy letelepültek? Az ázsiai hun települések kérdése

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ázsiai hunok történeti és régészeti kutatása szorosan összefonódik a nomád életmód vizsgálatával. A nomád életmódot egy ókori, letelepült, földműves nép szemszögéből már Hérodotosz leírta; korban utána a második jellemzés Sze-ma Csien történeti művében éppen a hsziungnukra vonatkozik: „Állandóan továbbvonulnak vizet és legelőt keresvén, nincsenek fallal körülvett városaik vagy állandó lakóhelyük, és semmilyen földműves tevékenységgel nem foglalkoznak.” (Vásáry, 2003). A kínai forrás alapján tehát a hsziungnukat, a kínai civilizációval ellentétben, tisztán nomád életmódú, a mai Mongólia sztyeppéin legelőről legelőre vonuló pásztoroknak gondolhatnánk. A régészeti emlékek azonban mást mutatnak. Az újabb antropológiai és régészeti kutatások a tisztán nomád, félnomád vagy letelepült kategóriákat is megkérdőjelezik, mert a rendkívül sokféle pásztorközösséget a letelepült földművesektől az állattenyésztés súlyában és a mobilitásában kifejezhető fokozatok választják el.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Példaként idézhetjük a burjátföldi Ulan-Udehez közeli ivolgai, 340 x 340 méteres, háromszoros sáncárok rendszerrel erődített telepet, amely már a 20. század kezdete óta ismert az orosz régészetben, de a település és a hozzá tartozó temető teljes közlése csak 1995–1996-ban született meg. Ez az erődített telep az újabb mongóliai és oroszországi kutatások alapján nem kivételes, Szergej V. Danilov (2011) hasonló, négyszög alakú sáncokkal körbevett telepek sorát gyűjtötte össze, de a korszakból erődített, kínai tetőcserepekkel fedett palota és szentély is ismert.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E települések lakossága a kutatás szerint félig földbe mélyített, téglalap alakú veremházakban élt, amelyekben a fűtést a Kelet-Ázsia északi részén általánosan használt kang típusú kemenceággyal oldották meg. Ivolgán a hsziungnuk által betelepített földműves lakosság élhetett, amit a telepen talált földműves eszközök (ekevas) és az állatcsontok (sertés) is megerősítenek. A gabona (búza, árpa és köles) jelenléte más lelőhelyekről is adatolt, sőt, hsziungnu sírokból származó kiskérődzők (juh és kecske) csontjainak izotópos elemzése alapján a téli időszakban a haszonállatok kölessel való takarmányozása is általános volt. A korszakban nemcsak fallal körülvett, állandó települések léteztek: az Erdélyi István által is kutatott mongóliai Boroo Gol település erődítetlen volt (Danilov, 2011). A 2020. év mongol régészeti szenzációja a kínai forrásokban Lungcseng, vagyis Sárkányváros néven említett rituális és hatalmi központ azonosítása volt, a „Sanjü, az Ég fia” kínai feliratot viselő tetőcserepek alapján, az Orhon folyó mentén, a Khangaj-hegység északi részén.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Három tájrégészeti projektnek köszönhetően fontos előrelépés történt a nomád szállások azonosításában is. A szállások szezonalitása miatt ezek a kutatást nem korlátozták egy-egy lelőhelyre, hanem egy-egy mikrorégiót vizsgáltak: az Egiin Gol, a Khanui és a Tarvagataj folyók völgyét, valamint a Góbiban található, gránitsziklás Baga Gazaryn Csuluu nevű területet (Wright et al., 2015; Honeychurch, 2015). Mindhárom esetben terepbejárásokkal és szondázásokkal, a kerámiaszóródások alapján sikerült kisméretű és rövid ideig használt településeket kimutatni, amelyek elhelyezkedése jó párhuzamokat mutat a mai nomádok nyári és téli szállásával. E vizsgálatok alapján a hsziungnuk legelőváltása és szállásválasztása e régiókban szűk ökológiai fülkékre összpontosított, a téli szállások esetében a szélvédettség, míg a nyári szállások esetében az ivóvíz közelsége volt a legfontosabb szempont.
 
 
Az ázsiai hunok társadalma – az „elit” sírok kérdése
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hsziungnuk temetkezései közül a monumentális, teraszos sírokból álló, bonyolult belső szerkezetű és kivételesen jó állapotban fennmaradt, hatalmas mennyiségű sírmellékletet tartalmazó noin ulai (Nojon Uul) temető a legismertebb (Polos’mak et al., 2011). E sírok az átlagosnál jóval nagyobb figyelmet kaptak: a Szovjetunió összeomlása után megnyíló Mongóliában egyfajta nagyhatalmi versengés alakult ki a hasonló sírok feltárásáért Franciaország, Kína, Oroszország és az Egyesült Államok között. E sírok azonban csak a korszakból ismert temetkezések kis részét teszik ki, és nem képviselik a teljes hsziungnu anyagi kultúrát, melynek emlékeit ma már több száz lelőhely több mint 13 000 azonosított sírja (1. kép) és több tucat erődített és erődítetlen település képviseli.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Belső-Ázsia régészetében a síremlékek felosztása elsődlegesen a földfelszínen is látható építményük alapján történik. Ennek alapján a Kr. e. 2. és a Kr. u. 2. század közötti Mongóliában háromféle sírtípusról beszélhetünk: a) kőkörökkel jelzett sírokról (3. kép, 4. kép), b) négyszögletes rámpás teraszos sírokról (2. kép) és c) felépítmény nélküli aknasírokról.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1. kép. Az ismert temetők elterjedése (Brosseder–Miller, 2011, 24. Fig. 1 nyomán)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2. kép. Teraszos sír metszetrajza (Brosseder, 2009, 262, Fig. 12 nyomán)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3. kép. Hsziungnu kőkörös sírok madártávlatból (Galtin Am lelőhely, Zaamar járás, Mongólia) (A. D. Jambajantsan drónos légi felvétele, 2018. június 17.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

4. kép. Kőkörös sírok Galtin Am lelőhelyen, Zaamar járás, Mongólia (a szerző saját felvétele, 2018. június 17.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A teraszos és a kőkörös sírok közötti különbséget hagyományosan társadalmi különbségekkel magyarázzák, ez alapján a teraszos sírokat az elit, arisztokratikus vagy királyi jelzőkkel (Jörööl-Erdene, 2015; Polos’mak et al., 2011; Konovalov, 2008) illetik, míg a kőkörös sírokat rendszerint „köznépi” sírokként jellemzik. E társadalmi különbségtétel legfontosabb oka a teraszos és a kőkörös sírok közötti jelentős méretkülönbség: a legnagyobb teraszos sírok esetében a terasz mérete eléri a 46 × 46 métert, míg a kőkörös sírok ennél jóval kisebbek, legtöbbjük 4–7 méter átmérőjű (Törbat, 2004). Fontos ugyanakkor, hogy mindkét sírtípuson belül igen jelentős méretkülönbségek vannak: egyes kőkörös sírok átmérője nagyobb a legkisebb teraszos sírok oldalhosszúságánál.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A teraszos és a kőkörös sírok tájolása egyaránt észak–déli irányú, az állatáldozatokat mindkét esetben a sírgödör északi felén helyezték el: az ásatásokon az eltemetett lovak, szarvasmarhák vagy kiskérődzők koponyája és négy lábvége került elő, vagyis az áldozati állatok lenyúzott bőrét helyezték a sírba. A teraszos sírok egy része rendkívül gazdag sírmellékleteivel emelkedik ki: a kocsitemetkezésekkel is jellemezhető sírokba nemesfém lószerszámveretek, kínai bronztükrök, valamint bronz- és lakkozott faedények, jáde tárgyak, nemesfémlemezzel borított négyszirmú koporsódíszek és nagy tárolóedények kerülnek elő (5. kép, Brosseder, 2009). Feltűnő, hogy ezekre a kiemelkedően leletgazdag sírokra a fegyvermelléklet nem jellemző. Ezzel szemben a kőkörös férfisírokban kifejezetten gyakori volt a fegyver (elsősorban íjak és nyilak), de gyakran találunk ezekben mindennapi használati tárgyakat, például csont evőpálcikákat (6. kép) is (Törbat et al., 2003; Törbat, 2004).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

5. kép. A teraszos sírok jellemző leletanyaga a Gol Mod-i 20. sír alapján:
1. egyszarvút ábrázoló aranyozott bronzlemezből préselt lószerszámveret,
2. Han-kori öntött bronz állatmaszk (taotie), kocsidísz,
3. Han-kori TLV-típusú kínai feliratos bronztükör,
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

6. kép. A kőkörös sírok jellemző leletanyaga a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének leletanyaga alapján:
1. csont evőpálcikák, 2. összetett reflexíj csont merevítő lemezei, 3. vas négyszirmú koporsódíszek, 4. téglalap alakú gagát övkapocs, 5. háromélű vas nyílcsúcsok, 6. besimított díszű szürke színű korongolt agyagedény, 7. öntött bronzüst
(a szerző saját felvételei, 2006 júliusa)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A sírleletekkel kapcsolatban az is megfigyelhető, hogy rendkívül magas a sírok bolygatásával magyarázható töredékes, rongált tárgyak száma. Ez lehet sírrablók tevékenységének a műve, egy korábban domináns nemzetség sírjainak tudatos rongálása a damnatio memoriae keretében vagy a temetkezési rituálé része pars pro toto értelemben (Brosseder, 2009). E tevékenység egyes esetekben közvetlenül a temetést követően történt, míg olyan esetről is tudunk, ahol a pórul járt sírrabló vázán végzett C14 kormeghatározás alapján a rongálás a sír megásása után 300–400 évvel később történt (Honeychurch, 2015). A teraszos sírok sírkamrái fölött a feltöltésben is gyakran megfigyelhetőek töredékes tárgyakból álló depozitumok, amik arra utalnak, hogy a temetést rendszeresen ismétlődő rituális cselekmények (áldozatok, égetés) követték (Konovalov, 2008).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kínai feliratos emlékek és az AMS1-radiokarbon keltezések alapján a monumentális teraszos sírok egy szűk időszakra, a Kr. e. 1. század második felére és a Kr. u. 1. századra datálhatók, ami egybeesett a hsziungnu történelemnek a birodalom szakadásához vezető válságos időszakával. Emiatt Ursula Brosseder (2009) e „hivalkodó” sírok kiemelkedő méretét, szerkezetét és leletgazdagságát a Georg Kossack által megfogalmazott „Prunkgrab” elmélettel magyarázta. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a teraszos „elit” és a kőkörös „köznépi” sírok képe az egykori társadalmat túlságosan leegyszerűsítette, amit Nyikolaj N. Kradin és munkatársai (2004) statisztikai alapú társadalmi elemzése kísérelt meg tovább árnyalni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szembeötlő, hogy a teraszos sírokkal szemben a kőkörös sírok datálása a C14-adatok alapján jóval szélesebb időhatárok, a Kr. e. 4–3. század fordulója és a Kr. u. 2–3. század fordulója között mozog, azaz a Hsziungnu Birodalom fennállásának kínai forrásokból adatolt időtartamánál is hosszabb időszakot fednek le. A kőkörös sírok Mongólia középső részén időben és temetkezési szokásokban átfedésben vannak a kora vaskori kőlapos sírokkal (dörvöldzsin buls, plitocsnaja mogila), ami arra utal, hogy azok ebből a helyi régészeti kultúrából a temetkezési szokások egységesülése révén alakultak ki (Honeychurch, 2015).
 
 
Az ázsiai hunok régészetének új útjai és a kutatás lehetőségei
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hsziungnu régészet a mongol rendszerváltozást követő harminc évben jelentős fejlődésen esett át. Ez nem utolsósorban a külföldi expedíciók technikájának, módszertanának és új tudományos megközelítésének volt köszönhető, amelyek révén felnőtt egy új, innovációkra nyitott mongol régészgeneráció. A kutatási kérdések spektruma rendkívüli mértékben kitágult, de számos alapvető és időszerű kérdés továbbra sem tisztázott. Az alábbiakban három kérdéskört érintve tekintem át a hsziungnu régészet lehetőségeit: a) topográfia, beleértve a táj- és környezetrégészetet, b) bioarcheológia (genetika, izotóp) és c) etnoarchaeológia szemszögéből.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Topográfiai szempontból a hsziungnu lelőhelyek nem teljesen feltérképezettek A legtöbb sír, jelentős felszíni kőépítményének köszönhetően, roncsolásmentes módszerekkel is jól vizsgálható, légirégészeti metódusok (UAV2 és LIDAR3) alkalmazásával nagy területek költséghatékony módszerekkel felmérhetők. Sőt, a felépítmények jellege (teraszos vagy kőkörös) és mérete is feltárások nélkül vizsgálható, amivel társadalmi és regionális különbségek egyaránt kimutathatók. A terepbejárások és szondázások révén az egykori nomád szállások is jól vizsgálhatók (Honeychurch, 2015), bizonyos mértékben még egy-egy terület betelepültségének mértékére is következtethetünk. Jelenlegi adataink alapján a hsziungnu időszak Mongóliában a római klímaoptimum időszakára esik, amely a mainál kedvezőbb életfeltételeket nyújtott. Ez a korszakra tehető lelőhelyek nagy számában is tükröződik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Napjainkban a régészet talán legdinamikusabban fejlődő ágazata a bioarchaeológia, különös tekintettel az archaeogenetikára. Bár a hsziungnu időszakból csak egyetlen teljesen feltárt temető ismert (Burkhan Tolgoj az Egiin Gol völgyében, Törbat et al., 2003), e lelőhely csontvázainak többségét már vizsgálták genetikailag, és e minták a korszak nagy eurázsiai populációgenetikai kérdéseit tárgyaló projektek vizsgálataiban is szerepelnek (Keyser-Tracqui et al., 2003, 2021; Jeong, 2020). Kétségtelen, hogy az archaeogenetika valóban alkalmas ősi vándorlások kimutatására, így ezek az adatok a Kárpát-medence népvándorlás korának elemzéséhez is fontos adatokat nyújtanak. Egyelőre azonban viszonylag keveset tudunk még az egyes temetkezési közösségeken belüli genetikai homogenitás mértékéről és a rokonsági kapcsolatokról. A vizsgálandó populációgenetikai kérdések bonyolultságát tovább növeli a történeti források alapján a hsziungnuk között élő nagyszámú kínai disszidens jelenléte, akik alkalmanként magas rangot érhettek el. A Góbi déli részén, a Bajan Bulag lelőhelyen feltárt és a korszakra keltezhető tömegsírban például egy, a Nagy Fal északi szakaszához tartozó erődítmény lemészárolt kínai helyőrségének maradványai nyugszanak (Kovalev et al., 2011). Így az ő genetikai vizsgálatuk nem az ázsiai hun, hanem az észak-kínai populációtörténet szempontjából releváns.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az izotópos vizsgálatok egyaránt felfedhetik egykori népességek táplálkozását, mobilitását és életkörülményeit. A táplálkozás szempontjából az eddigi kutatások elsősorban a növényi eredetű táplálék és a hal fogyasztásának mértékét vizsgálták, de fontos lenne az eredmények társadalomtörténeti szempontú értékelése is. A mobilitás vizsgálatainak jelenleg legfőbb gátja Mongólia stronciumtérképének hiánya (Machicek et al., 2019).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Mongóliában kutató régész abban a szerencsés helyzetben van, hogy a legtöbb lelőhely ma élő nomád közösségek tőszomszédságában található, így a mai háztartások, gazdálkodási módok és rituális tevékenységek egyaránt megfigyelhetők és összevethetők a régészeti adatokkal (Makarewicz, 2017). Fontos ugyanakkor tudatosítanunk, hogy nem egy azonos életmód folytonosságával állunk szemben, a nomád életmód ugyanis térben és időben nagyfokú változatosságot mutat. A mai megfigyelések ugyanakkor lehetővé teszik nomád szállások azonosítását és a nomádok tevékenységi zónáinak elválasztását (Honeychurch, 2015). A néprajzi megfigyelések rámutatnak a hsziungnu temetők és a mai nomádok téli szállásainak egybeesésére, valamint a szakrális helyek korszakokon átívelő kontinuitására is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Hsziungnu Birodalom régészete Mongóliában egy rohamosan fejlődő kutatási terület. Ehhez a téma jelentősége, a lelőhelyek és régészeti jelenségek nagy száma, a nemzetközi régészet fokozott érdeklődése és modern mongol nemzetpolitikai megfontolások egyaránt hozzájárulnak.4 Az egyre szélesebb körben alkalmazott innovatív technológiáknak és a multidiszciplináris szemléletnek köszönhetően az ázsiai hunok gazdálkodásának, társadalmának, anyagi és szellemi kultúrájának olyan új részei válnak megismerhetővé, amelyek révén a kínai források leírásainál sokkal pontosabb képet alkothatunk az első nomád birodalom megalakulásáról és működéséről. Mindez pedig alapvetően vezet közelebb annak megértéséhez is, hogy mi történt a Hsziungnu Birodalom népeivel a politikai alakulat történeti forrásokból való eltűnése után.
 
 
Irodalom
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Atwood, C. P. (2015): The Qai, the Khongai, and the Names of the Xiongnú. International Journal of Eurasian Studies, 2, 35–63.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Brosseder, U. (2009): Xiongnu Terrace Tombs and Their Interpretation as Elite Burials. In: Bemann, J. et al. (eds.): Current Archaeological Research in Mongolia: Papers from the First International Conference on “Archaeological Research in Mongolia” Held in Ulaanbaatar, August 19th–23rd, 2007. Bonn: Univ. of Bonn, 247–280.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Brosseder, U. (2018): Xiongnu and Huns: Archaeological Perspectives on a Centuries-Old Debate about Identity and Migration. In: Di Cosmo, N. – Maas, M. (eds.): Empires and Exchanges in Eurasian Late Antiquity: Rome, China, Iran, and the Steppe, ca. 250–750. Cambridge: Cambridge University Press, 176–188.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Brosseder, U. – Miller, B. K. (eds.) (2011): Xiongnu Archaeology: Multidisciplinary Perspectives of the First Steppe Empire in Inner Asia. Bonn: Univ. of Bonn

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Di Cosmo, N. (2004): Ancient China and its Enemies: The Rise of Nomadic Power in East Asian History. Cambridge: Cambridge University Press

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Danilov, S. V. (2011): Typology of Ancient Settlement Complexes of the Xiongnu in Mongolia and Transbaikalia, In: Brosseder, U. – Miller, B. K. (eds.): Xiongnu Archaeology: Multidisciplinary Perspectives of the First Steppe Empire in Inner Asia. Bonn: Univ. of Bonn, 129–136.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Honeychurch, W. (2015): Inner Asia and the Spatial Politics of Empire. Archaeology, Mobility, and Culture Contact. New York: Springer

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jeong, Ch. et al. (2020): A Dynamic 6,000-Year Genetic History of Eurasia’s Eastern Steppe. Cell, 183, 1–45.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jörööl-Erdene, Č. (2015): Khünnügijn jazguurtni orsuulgin durszgalin szudalgaa (Research on the Funeral Sites of Xiongnu Elites). Ulaanbaatar: Sindzslekh Ukhaani Akademi

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Keyser-Tracqui, Ch. – Crubézy, E. – Ludes, B. (2003): Nuclear and Mitochondrial DNA Analysis of a 2,000-year-old Necropolis in the Egyin Gol Valley of Mongolia. The American Journal of Human Genetics, 73, 2, 247–260.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Keyser-Tracqui, Ch. – Zvénigorsky, V. – Gonzalez, A. et al. (2021): Genetic Evidence Suggests a Sense of Family, Parity and Conquest in the Xiongnu Iron Age Nomads of Mongolia. Human Genetics, 140, 349–359.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Konovalov, P. B. (2008): Uszüpal’nica hunnszkogo knjazja v Szudzsi (Il’movaja pad’, Zabajkal’e). Ulan-Ude: Izd. Burjatszkogo naucsnogo centra SzO RAN

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kovalev, A. A. – Erdenebaatar, D. – Matrenin, S. S. et al. (2011): The Shouxiangcheng Fortress of the Western Han Period. Excavations at Baian Bulag, Nomgon sum, Ömnögov’ aimag, Mongolia. In: Brosseder, U. – Miller, B. K. (eds.): Xiongnu Archaeology: Multidisciplinary Perspectives of the First Steppe Empire in Inner Asia. Bonn: Univ. of Bonn, 475–508.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kradin, N. N. (2011): Stateless Empire: The Structure of the Xiongnu Nomadic Super-Complex Chiefdom. In: Brosseder, U. – Miller, B. K. (eds.) (2011): Xiongnu Archaeology: Multidisciplinary Perspectives of the First Steppe Empire in Inner Asia. Bonn: Univ. of Bonn, 77–96.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kradin, N. N. – Danilov, Sz. V. – Konovalov, P. B. (2004): Szocial’naja sztruktura hunnov Zabajkal’ja. Vladivosztok: Dal’nauka

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

La Vaissiere, É. de (2015): The Steppe World and the Rise of the Huns. In: Maas, M. (ed.): The Cambridge Companion to the Age of Attila. Cambridge: Cambridge University Press, 175–192.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Machicek, M. – Chenery, C. – Evans, J. et al. (2019): Pastoralist Strategies and Human Mobility: Oxygen (δ18Op) and Strontium (87Sr/86Sr) Isotopic Analysis of Early Human Remains from Egiin Gol and Baga Gazaryn Chuluu, Mongolia. Archaeological and Anthropological Sciences, 11, 6649–6662.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Makarewicz, Ch. (2017): Winter Is Coming: Seasonality of Ancient Pastoral Nomadic Practices Revealed in the Carbon (δ13C) and Nitrogen (δ15N) Isotopic Record of Xiongnu Caprines. Archaeological and Anthropological Sciences, 9, 3, 405–418.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Polos’mak, N. V. – Bogdanov, E. S. – Ceveendorž, D. (2011): Dvadcatyj noin-ulinskij kurgan. Novosibirsk: INFOLIO

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Törbat, C. (2004): Khünnügijn dzsirijn irgedijn buls (Tombs of Xiongnu common people). Ulaanbaatar

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Törbat, C. – Amartuvšin, Č. – Erdenebat, U. (2003): Egijn golyn szav nutag dakh’ arkheologijn durszgaluud (Khürlijn üjeesz Mongolyn üje). (Archaeological sites in the Egiin river valley from the Bronze Age to the Mongol Age). Ulaanbaatar

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vásáry I. (2003): A régi Belső-Ázsia története. Budapest: Balassi Kiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Wright, J. – Honeychurch, W. – Amartuvshin, Ch. (2015): The Xiongnu Settlements of Egiin Gol, Mongolia. Antiquity, 83, 320, 372–387.
 
1 AMS – accelerator mass spectrometry, részecskegyorsítós tömegspektrometria
2 UAV: unmanned aerial vehicle, pilóta nélküli légi jármű
3 LIDAR: light detection and ranging, lézeralapú távérzékelés
4 Dzsingisz kán mellett a mongol történeti tudatban kiemelt hely jut a hsziungnuknak (mongolosan khünnü). Ez modern, 20. századi fejlemény, de megnyilvánul egyebek mellett például abban, hogy 2009-ben megünnepelték a Hsziungnu Birodalom megalakulásának 2200. évfordulóját, illetve hogy Ulánbátor egyik legnagyobb plázáját Khünnü Mallnak hívják. Érthető ezért, hogy a mongol régészek közül számottevően többen kutatják a hsziungnu időszakot, mint a Mongol Birodalom fővárosán, Karakorumon kívül bármely más régészeti problémát és jelenséget.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave