3. Hol tart a kutatás napjainkban? Nos: abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a finnugor eredetű magyar szavakról részletes lexikográfiai feldolgozás áll rendelkezésünkre (két, Magyarországon megjelent etimológiai szótárnak köszönhetően [
Lakó, 1967–1978;
Rédei, 1986–1988]). Az ótörök jövevényszavakról pedig Ligeti Lajos összefoglaló munkája (1986) után egy kétkötetes magisztrális szintézis ad friss és szakszerű elemzést, korszerű tájékoztatást (
Róna-Tas–Berta, 2011; a szintézis jelentőségét mutatja, hogy Zaicz Gábor véleménye szerint ez „a 21. század elejének legjelentősebb lexikológiai és nyelvtörténeti munkája” [
Zaicz, 2016, 442.]). Megjegyzendő, hogy a magyar nyelv ótörök jövevényszavainak döntő többsége nyugati ótörök. Statisztikai adatokat is említve: a szóban forgó mű 384 nyugati ótörök jövevényszót dolgoz fel. Ha figyelmen kívül marad az 56 vitatott eredetű és a 38 csak lehetségesnek vélt etimológia, akkor is összesen 290 szó marad (
Zaicz, 2016, 437.), s ez jól mutatja a nagyfokú nyugati ótörök hatást. Mivel mind a vonatkozó finnugor, mind pedig az ótörök esetében erősen szakspecifikus, tehát egy-egy nyelvtudományi ághoz (finnugrisztika és turkológia) kötődő etimológiai szintézisekről van szó, a finnugor és ótörök szempontú etimológiáknak egymásra vonatkoztatott kölcsönös kritikus vizsgálata nagyon is kívánatos ezen a területen. Így derül ki ugyanis, hogy a finnugor eredetűnek gondolt szavak kiállják-e a turkológiai szempontú megközelítésnek, illetőleg az ótörök eredetűnek vagy nem finnugor eredetűnek magyarázottak a finnugor eredeztetésnek a próbáját. Ezért örvendetes az, hogy a magyar nyelv nyugati ótörök jövevényszavait vizsgálva a turkológus Róna-Tas András és Berta Árpád kritikai véleményt fogalmazott meg finnugor etimológiákról is, s hogy a finnugor nyelvész, Honti László górcső alá vette az uralisztikában uráli, finnugor és ugor koriként ismert azon magyar lexémák eredetmagyarázatait, amelyeknek az eddigi tudományos megítélése Róna-Tas Andrásból és Berta Árpádból kétségeket váltott ki. Megvizsgálta tehát azokat az etimológiákat, amelyeknek Róna-Tas András szerinti minősítése, történeti-etimológiai megítélése nincsen összhangban az ő finnugrisztikai ismereteivel (
Honti, 2017). Joggal mondhatjuk, hogy a magas színvonalú magyarországi etimológiai kutatások hírnevét a vonatkozó turkológiai és finnugor munkák tovább öregbítik, s ez az ősmagyar korra vonatkozóan hatványozottan igaz.