Romsics Ignác (szerk.)

Magyarország története


„Őstörténeti csodabogarak”26

Néhányan képzettség, a nemzetközi szakirodalomban való jártasság és a módszertani tájékozottság teljes hiányával, nemegyszer politikai felhangokkal próbálnak foglalkozni népünk eredetével. Ezek között leggyakoribb a nyelvészkedés, megfeledkezve arról a tudományosan köztudott szempontról, hogy a nyelv nem szükségszerűen tükrözi az adott nép eredetét. Ennek során szavaknak (olykor a nyelvújítás korában alkotottaknak!) külső jegyek alapján történő rokonítására törekednek; rendszeresen figyelmen kívül hagyják a hangtörténetet, a jelentéstant és a nyelvtani rendszert. Pedig a nyelvrokonság tudományos kutatása a felsoroltak együttes vizsgálatából áll! Az ily módon a magyarral „rokonságba” hozott nyelvek, illetve kultúrák száma rendkívül nagy és szinte valamennyi kontinensre kiterjed, egyedül Európát nézve: az írtől az ógörögig. Közös vonásuk, hogy mindig vagy valamilyen keleti, sztyeppei népeket vesznek számításba, vagy Eurázsia valamelyik ősi civilizációjával feltételeznek kapcsolatot. Divatáramlatok is megfigyelhetők bennük. Így például az ismeretlen eredetű sumérokkal (Kr. e. IV–II. évezred, Közel-Kelet) való rokonság „elméletének” népszerűsége csökkenőben van, örökzöld a Kr. e. 6–10. században élt, iráni nyelvű szkítákkal való rokonság feltételezése, ma újból népszerű a kb. 420–453 között itt élt, a hatalmuk összeomlása után alattvalóiktól megsemmisítő vereséget elszenvedett és Keletre visszaköltözött, majd ott felszívódott hunoktól való származás gondolata. Az avarok bizonytalan, de legalábbis nehezen bizonyítható továbbélését és a tudományosan nem elfogadott „kettős honfoglalást” számosan axiómaként, további kombinációk kiindulópontjaként kezelik. Más tudományágak esetében az amatőrök mindig csak egy-egy mozzanatot ragadnak ki. Elterjedt ősi dallamkincsünk pentatóniájára utalni, ami tényleg nincs meg az európai népek legtöbbjénél, de etnogenetikai bizonyítékként sem használható, hiszen olyan régiókban is előfordul, amelyekkel a magyarság sosem állt kapcsolatban (Etiópia, Dél-Amerika). Hasonló módon „fedeznek föl” és „határoznak meg” rokonként különféle belső- és közép-ázsiai népeknél az Alföld turanid típusú, nagyrészt kun eredetű lakóihoz szemre hasonló népcsoportokat. Ez az embertani típus valójában az europid és a mongolid rassz keveredése révén alakult ki, mégpedig Eurázsia szintén számtalan olyan népénél is, akikhez a magyar etnogenezisnek nem volt köze. Nem a magyarok ősi kultúrájának eleme továbbá az oszmán-törökök révén elterjedt tulipános ornamentika, az újkori eredetű székely kapu, a lecsó (a paprika és a paradicsom az Újvilágból származik!) stb. Az ilyen és ezekhez hasonló párhuzamosságok fölfedezése Középvagy Belső-Ázsiában, vagy éppen a Himalájában nem jelzi az adott népeknek a magyarokkal való rokonságát. Még kevésbé azt, hogy ott a magyarok leszármazottai éltek/élnének. Szenzációként beszélnek állítólagos forrásokról (iszfaháni kódex), miközben azok kiadatlanok vagy éppen nem is léteztek (kassai kódex).27 Dilettáns megnyilvánulások sokaságát vonzzák a magyar koronázási jelvények, azok között is legelsősorban a korona. Az utóbbiak legtöbbje módszertani hibáktól hemzseg. Az egyik részük hajmeresztő tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot (pl. a nem létező 5. századi örmény koronákra és zománcra való hivatkozással), míg a másik valódi, de megfejtetlen problémákat (pl. a korona felső részének keltezése és eredete, a felső és alsó rész összeszerelésének időpontja) bonyolít tovább eleve célzatosan és módszertanilag hibásan. Teljesen újszerű az az „elmélet”, amelyik a kora középkori európai források egészének hitelességét kérdőjelezi meg egy összeesküvést feltételezve. Eszerint III. Ottó német császár (980–1002) és II. Szilveszter pápa (945–1003) közös megegyezéssel 300 évet „kiiktatott” volna a naptárból, s mindaz, amiről Eurázsia legkülönfélébb, egymástól független 7–9. századi forrásaiban szó van, nem egyéb, mint „kitalált középkor”. Ez naptártörténetileg és csillagászatilag, a történettudomány, az orientalisztika, a régészet és az utóbbi kronológiáját megtámogató többféle természettudományos mérés alapján egyértelműen megcáfolható.

Magyarország története

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2007

ISBN: 978 963 058 543 9

Hivatkozás: https://mersz.hu/romsics-magyarorszag-tortenete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave