Romsics Ignác (szerk.)

Magyarország története


Külső veszélyek és belső hatalmi harcok

Az a külső veszély, amely Géza fejedelem uralma idején nyugat felől elhárult a magyarok lakta területekről, István király uralkodásának idején sajátos módon újra jelentkezett. Az ezredfordulón uralkodó III. Ottó császár (998–1002) csak a keresztény hittérítést szorgalmazta keleti szomszédai felé, expanzív célok nélkül. Az őt követő II. Henrik (1002–1024) birodalomépítése nagyon is valóságos terjeszkedési politikára váltott, a III. Ottó által képviselt renovatio imperii Romanorum (a Római Birodalom megújítása) helyett a renovatio regni Francorum (a frankok királyságának megújítása) megvalósítását tűzte ki célul. Expanzív törekvéseit a Piast fejedelmek azonnal megtapasztalták. István azonban sógora volt Henriknek, emiatt Magyarországot Henrik másként kezelte, önállóságát nem fenyegette. A Henriket követő száli frank II. Konrád (1024–1039) új császári dinasztiát alapított. Őt nem kötötte rokonság egyik keleti szomszédjához sem, így terjeszkedő szándéka a magyar királyságot is elérte. Az 1030-ban támadó császári hadakat István király serege a felperzselt föld taktikáját alkalmazva legyőzte. A nyugati gyepűk kapuin átengedve a német sereget magyar területen kiéheztették, majd ellentámadással kiűzték az országból. A német források közül Wipo német történetíró munkája, aki Konrád császár életrajzát is megírta, kisebbíteni próbálja a vereséget. Az Altaichi évkönyv viszont tudtul adja, hogy István serege Bécsig üldözte e kivonulókat. Mindenütt említik az erdőket, a folyókat és az éhezést mint a vereség okát. Ami bizonyosan jelentős volt, hiszen Konrád nem kísérletezett többé a magyarok alávetésével.

Magyarország története

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2007

ISBN: 978 963 058 543 9

Hivatkozás: https://mersz.hu/romsics-magyarorszag-tortenete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave