Ulászló sorsáról egy ideig még nem tudtak az országban. A Giskra által ellenőrzött felvidéki és néhány nyugati rész névleg Utószülött Lászlót ismerte el. Országgyűlést hívtak össze. 1445. május 7-én kelt dekrétumát a királyság főpapjai, bárói, lovagjai, nemesei és városi lakosai adták ki. Ez volt az egyetlen eset, hogy a városi polgárság törvényhozóként szerepelt. Ha Ulászló nem kerül elő, elismerik V. Lászlót, ha III. Frigyes a Szent Koronával együtt kiadja, másként új királyt keresnek. A törvény intézkedik a hatalmaskodások ellen, lerontatja néhány kivétellel az engedély nélkül épült várakat, a rendcsinálást pedig hét személyre bízza, akiket később kapitánynak neveztek. Vésettek egy kettős kereszttel ellátott országos pecsétet is. A Hunyadi kormányzóságáig tartó időszakot tévesen a „hét főkapitány” korszakának szokták nevezni. Az V. tc. négy részre osztotta az országot. A két legnagyobbat Újlaki és Hunyadi kapta. Az előbbi a Duna–Tisza közén és a Dunántúlon, az utóbbi a Tiszántúlon egyedül kormányzott. Kassa környékén három kapitánynak kellett együttműködnie, egyikük Giskra volt. A nyugati Felvidéken két Hunyadi-szövetséges gyakorolta a kapitányi hatalmat, Erdélyben és Szörényben az Újlaki–Hunyadi páros, Szlavónia bánságát Cillei Ulrik szerezte meg, Horvátország a Hunyadival szövetséges Tallóciak kezén maradt. A melléktartományokat nem vették a negyedes felosztásnál figyelembe. Az ország kétharmada a vajdáknak és szövetségeseiknek engedelmeskedett. Az 1445-ös dekrétumban megvolt a lehetősége annak, hogy az ország tartományokra szakad. Ez nem csupán Cillei és Giskra esetében állt fenn, akiket ebben nehezen korlátozhatott két kapitánytársuk. Újlaki birtokai a felvidéki Galgóctól a szerémségi Újlakig szinte összefüggő területet képeztek, városkapitányként pedig Székesfehérvárt megszerezve fővároshoz is jutott. Familiárisait úgy választotta ki, hogy azok birtokai kibővítsék befolyási körzetüket. Hunyadi, mint önálló fejedelem, a kormányzatára bízott területre eső váradi püspökségre a halála után Vitéz néven ismert Szrednai Jánost terjesztette fel a pápának, aki rögtön ki is nevezte.