Magyarországon hosszú ideig nem ismerték a mágnási címeket, kivéve Horvátországot. Ott a helyi nagybirtokosok örökletesen grófi címeket használtak, például a Frangepánok. Néhány nyugat-magyarországi nagybirtokos család szintén viselt grófi címet, mint a Szentgyörgyi és Bazíni grófok. Címeik nem jártak előjogokkal. A német gróf Cilleiek a zagorjei grófi címet kapták meg, ezt a nemesinél magasabb rangnak tekintették. Ezért szerezte meg Hunyadi kormányzóságáról történt lemondása után a besztercei örökös grófságot, majd a Szapolyaiak a szepesit. Corvin János, Mátyás király törvénytelen fia herceg lett, majd Újlaki Miklós boszniai király fia szintén. A főméltóságok „igazi báró” címe nem öröklődött. A mágnásnak is nevezett világi nagybirtokosok 1498 óta bandériumtartó urak lettek. Ez nem volt örökölhető, a vagyon felosztása esetén egyesek visszasüllyedhettek a köznemességbe. Jogilag azonban a bandériumtartók elkülönültek a nemességtől. II. Ulászló alatt kezdődött az örökölhető „szabad báró” cím adományozása, amellyel kisebb birtokú uraknak is biztosította a rangot, s ezzel megindult az újkori típusú, örökletes címet viselő arisztokrácia kialakulása.